Gyakorlatilag hazaárulás és kémkedés – ezekkel a szavakkal határozza meg Lövétei István alkotmányjogász a kormány „adathalász akcióját”.

Emlékeztetőül: a Nemzeti Konzultáció oldalán egy olyan mérőkód működött, amelyik egy orosz érdekeltségű céghez továbbította az online konzultáló állampolgárok adatait. Hogy nem túlzás a hazaárulás kitétel, azt maga az Orbán-kormány egyik kirakatpere támasztja alá az alkotmányjogász szerint. Ugyanis kémkedéssel vádolják a Nemzetbiztonsági Hivatal korábbi igazgatóját, Galambos Lajost, mondván: orosz kollégáknak biztosított hozzáférést magyar titkosszolgák anyagaihoz (ha úgy tetszik, átvilágították őket). A hasonlat persze sarkos egy kicsit, hiszen a „kémper” szereplői mégiscsak nemzetbiztonsági emberek, de a lényeg mégis ugyanaz: a magyar kormány extrán szenzitív/bizalmas adatokba engedte bepillantani egy idegen állam polgárait.

Márpedig ilyet sem titkosszolga, sem mezei polgár esetében nem tehet a kormány, hiszen alkotmányellenes (értsd: a személyes adatok védelme az alapjogok közé tartozik, márpedig ezeket az Alaptörvény garantálja), illetve sérti a személyes adatok védelméről szóló törvényt.


Határon túli adatbázis

Arra a kérdésre, hogy a nemzeti konzultáció „mérőkódja” milyen nemzetbiztonsági kockázatot jelent, a válasz annyi: nagyot – érdemes ezt árnyalni. Azt, hogy a kormányzati oldalon konzultálók adatai az orosz szolgálatoknál landolnának, egyik forrásunk sem valószínűsítette. Meggyőződésük szerint, ha hivatalos hírszerzők menedzselik az ügyet, akkor nem „veri ki senkinek a szemét” a mérőkód.

Informátoraink inkább úgy vélték, egy friss elérhetőségeket tartalmazó választási adatbázist épít a Fidesz. Ezt támasztja alá, hogy a konzultációs honlapon kért adatok (név, kor, e-mail cím) egy személy pontos/ hivatalos azonosítására nem alkalmas, arra viszont igen, hogy megkeressék a válaszolókat. Illetve arra is, hogy célzott üzenetekkel kopogtassanak az adatbázisban szereplőknél. Név és e-mail alapján például beazonosítható valaki a közösségi oldalon, és ha sikerült feltérképezni az élethelyzetét, akkor össze lehet állítani a személyes mondandót.

Például, ha az derül ki, hogy tisztes az életszínvonala, valószínűsíthetően az egykulcsos adó nyertese, tehát lehet azzal rémítgetni, hogy az MSZP-s Botka László majd jól visszaállítja a többkulcsos adórendszert, így havonta több tízezer forintot bukik. (Ezeket az üzeneteket nyilvánvalóan nem kell nevére vennie a kormánypártnak, jól felépített fiktív közösségi profilok mögé bújva tolhatja a negatív kampányt.) Ezért életbe vágó a kormánypárt számára, hogy legyen egy naprakész adatbázisa. Ráadásul olyan, amit itthon nem lehet lekövetni, illetve nem NATO-kompatibilis (értsd: semmiképp ne láthassanak rá a szövetségi rendszer tagjai).


Nemzet és biztonság

Nemzetbiztonsági szempontból sokkal aggasztóbb, hogy egy kormányzati szerverre gond nélkül beengedtek egy orosz céget. Ugyan arról csak találgatni lehet, hogy a nemzeti konzultáció milyen szerveren fut, illetve milyen adatbázisokkal „érhet össze”, ám a laza magyar hozzáállás és az egyre szorosabb orosz kapcsolatok azt jelzik a szövetségi rendszereknek, hogy a kormány akár a közös adatbázisba (például uniós pályázatokéba) is beengedné Moszkvát.

Nem véletlen, hogy egyre durvul a viszony: mint azt korábban megírtuk ("Megroppant a magyar titkosszolgálatok hitelessége - Dupla frontvonal Budapesten"), a NATO és az EU egyaránt minimalizálja a közös adatbázis-használatot, és egyre kevesebbet kérdez – amennyiben valamit meg akar tudni, akkor inkább titkosszolgálati terepmunkával gyűjti be az információkat. Ezután a malőr után pedig még inkább tartják majd a távolságot Magyarországtól saját szövetségesei.

És joggal: ugyanis a kormány kétszer is olyan ráutaló magatartást tanúsított, ami azt jelezte: valami nem stimmel. Egyrészt, miután „lebukott a mérőkód”, nyomban levette, miközben azt hangoztatta, hogy minden jogszerű. Másrészt, amikor az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága meg akarta hallgatni az illetéseket, illetve az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársait, hogy milyen kockázatot rejt az orosz cég „jelenléte a honlapon”, a grémium kormánypárti tagjai kivonultak, így a témát nem vehette napirendre a bizottság. Ettől persze még – legalábbis részben – tisztázódhat az ügy háttere. Az adatvédelmi ombudsman hivatalból eljárást indított, az MSZP és a DK feljelentést tett, a Nemzetbiztonsági Bizottság szocialista elnöke pedig írásbeli kérdésben faggatja a belügyminisztert, hogy mit lehet tudni az orosz kódról. Erre a parlamenti szabályok szerint mindenképpen válaszolni kell – persze Pintér Sándor mondhatja azt is, hogy nem mond semmit, mert nemzetbiztonsági titokról van szó, ebben a pillanatban azonban borul az a kormányzati érvelés, hogy a mérőkód egy sima, számtalan más oldalon használt megoldás, és teljesen jogszerűen üzemel.


Irgalmatlan pénz

Az azonban tény, hogy ilyesmire eddig nem volt példa, pontosabban nem derült ki, holott sorjáztak a nemzeti konzultációk és tájékoztatókampányok – ugyanis az Orbán-kormány ezzel legitimálta lépéseit. Embertelen mennyiségű pénzért. A 2010 óta „össznépi beszélgetésre” költött közpénz elérheti a nyolcmilliárd forintot, amennyiben az országszerte óriásplakátokra, tévé- és rádióhirdetésekre, valamint a nyomtatott és elektronikus sajtóban megjelenő hirdetésekre fordított költséget is számoljuk. Például az „Állítsuk meg Brüsszelt!” szlogenű nemzeti konzultáció 1,22 milliárd forintot kóstál (reklámköltés nélkül).

Ez a nyolcmilliárd adóforint rengeteg mindent fedezett volna (lásd táblázatunkat), ehelyett az Orbán-kabinet nem reprezentatív, gyakran kérdésfeltevésében is manipulatív levelezésekre költötte. Holott a jelenlegi konzultáció 1,22 milliárdjából legalább ötven darab, 3 ezer fős – az ország lakosságát nem, életkor, iskolai végzettség és településtípus szerint reprezentáló – közvélemény-kutatás is kijönne. Ráadásul szakmailag alapos kérdésekkel, feldolgozással, elemzéssel együtt. Csakhogy ezek aligha támasztanák alá a kormány – sokszor már a konzultációk időpontjában eldöntött – intézkedéseit, mint a zömmel kormánypárti szimpatizánsai által visszaküldött ívek.

A konzultációk állatorvosi lova a 2015 nyarán bonyolított „kormányzati közvélemény-kutatás” volt, ami durván összemosta a bevándorlás és a terrorizmus kérdését.

Talán nem véletlen, hogy ez lett a legsikeresebb ilyen akció: a 8 millió példányban postázott kérdőívet 1,25 millióan válaszolták meg. Csakhogy ez a 15,6 százalékos részvételi aránnyal egy népszavazás még csúfos kudarc lenne (ott az érvényességi küszöb 50 százalék). A többin még szerényebb lett az eredmény. Pedig a kormány rendszerint erős kampánnyal buzdít a részvételre, hiszen ha sok a válaszadó, akkor a kabinet a népakarat kormányaként adható el.


Levelező hatalom

Ezt a technikát egyébként már 15 éve csiszolgatja a Fidesz. Először 2002-ben kezdett szignógyűjtésbe, akkor a 2012-ben megrendezendő budapesti olimpiáért. 2004-ben emelt egyet a téten, és már népszavazáshoz kért aláírásokat – a kórház-privatizáció ellen, illetve a kettős állampolgárság mellett.

Ám hiába jött össze a referendum kiírásához szükséges szignó, maga a népszavazás elbukott.

A Fidesz tanult a leckéből, és 2005-ben már tét nélkül gyűjtött aláírásokat, 1,5 milliót: ez volt az első nemzeti konzultáció arról, mit várnak az emberek a kormánytól.

A nemzeti konzultációkat végül 2010-es ismételt hatalomra kerülése után intézményesítette a Fidesz.



AZ OLDALT ÖSSZEÁLLÍTOTTA
LENGYEL TIBOR ÉS NAGY B. GYÖRGY
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!