„Most majd a munkanélküliséget és a megszorításokat is legyőzzük” – ezt a transzparenst emelte a magasba egy szurkoló az Európa-bajnok spanyol csapat fogadására összegyűlt, nemzeti zászlókat lengető és önfeledten ünneplő, hatalmas madridi tömegben. A futballsikerek gerjesztette hazafias felbuzdulásra az ország rá is szorul.

 
A Cassillast éljenző tömeg nem egyszerűen az újabb Európa-bajnokságot, hanem a sorrendben immár harmadik világverseny megnyerését ünnepelte.

 Paul Krugman, az egyik legismertebb válságguru korábban azzal riogatta a spanyolokat, hogy gazdaságilag rosszabb helyzetben vannak, mint a harmincas években, a nagy világválság idején voltak és ezen az Európai Unió mentőcsomagja sem segít. A Nobel-díjas amerikai közgazdász a munkanélküliség reménytelenül magas, majdnem 24 százalékos szintjét emelte ki, sőt még egy bankpánik rémét is a falra festette. Szó ami szó, a spanyolokat már eddig is változatos csapások érték az idén: Argentínában államosították a Repsol olajcég leányvállalatát, az országkockázati felár az egekben (már majdnem a magyar szinten), a király pikáns körülmények között, elefántvadászaton csípőjét törte, majd bocsánatot kér a nemzettől, államosítani kellett a negyedik legnagyobb pénzintézetet, a csődbe ment Bankiát, a spanyol bankrendszer – és ezzel az ország – az Európai Unió 100 milliárd eurós segítségére szorul. Ilyen körülmények között Krugman igen nagyra tartotta a spanyol Eb-győzelmet, mondván, attól megjöhet a lakosság önbizalma és fogyasztási kedve.

A spanyolok önbecsülését legyezgető eredmények egyelőre csak a futballpályákon születnek. A Cassillast, Iniestát és társaikat éljenző tömeg ugyanis nem egyszerűen az újabb Európa-bajnokságot, hanem a sorrendben immár harmadik világverseny megnyerését ünnepelte, vagyis azt a kétségtelen tényt, hogy most tényleg ők a világ legjobbjai. Hogy aztán ebből a gazdaságra, társadalomra és általában az emberek közérzetére nézve mi következik, az nagy kérdés. A tűzönvízen át kormánypárti La Razon című lap például azt bizonygatja, hogy a győzelem közvetlenül három-, de lehet, hogy hétmilliárd eurót ér. Mert hogy állítólag az az ország, amelynek csapata megnyeri az Európa- vagy világbajnokságot átlagosan 0,3-0,7 százalékos plusz nemzeti jövedelemnövekedést könyvelhet el. Egy ekkora örömmámor ugyanis megdobja a lakossági fogyasztást. Ezt persze nehéz egyértelműen és éves szinten bizonyítani, egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a döntő idején, múlt vasárnap éjjel a bárok, vendéglők tényleg a megszokottnál negyven százalékkal nagyobb forgalmat bonyolítottak le. A vörös-sárga nemzeti mezből pedig félmillió darabot adtak el Spanyolországban ezekben a napokban.

Persze a labdarúgásnak, mint gazdasági ágazatnak, nyilván szintén nagy lökést ad a megnyert Eb. A világ két, üzletileg is legjelentősebb csapata már jó ideje spanyol: a Real Madrid és a Barcelona félmilliárd euró körüli éves forgalmat bonyolít le és elképesztően gyors fejlődéssel növi ki korábbi veszteségeit. Ez azonban országos méretekben nem igazán számít. Akkor már sokkal jelentősebb tényező az idegenforgalom, amelynek kétségtelenül jót tesz egy ilyen világméretű reklám, mint amit a „vörösök” a „la roja” meggyőző teljesítménye jelent. És válság ide, válság oda, a turistákra tényleg nincs panasz: az év első öt hónapjában öt százalékkal többet költöttek, mint az egyébként igen jó tavalyi évben. Mint ahogy az is látszik, hogy a spanyol válogatott anyagi támogatása jó reklámfogás: a legnagyobb szponzoroknak bőségesen megtérült a befektetés, van cég, amely máris négyszeres haszonról számolt be.

A legfontosabb azonban a lélektani hatás – egyébként külföldön is. Spanyolország megtépázott nemzetközi presztízsét emeli, ha egy ekkora sportsikert mutat fel, miközben otthon a fájdalmas megszorításokra kényszerülő kormány egyfajta társadalmi érzéstelenítőszerként próbálja hasznosítani az Európa-bajnokság kiváltotta örömmámort. De azért egyáltalán nem biztos, hogy a nagy lelkesedés kitart akkor is, amikor Rajoy miniszterelnök már a jövő héten újabb reformokat, megszorításokat terjeszt elő – hogy eleget tegyen az Európai Unió követelései nek és valahogy gatyába rázza az egyensúlyából ijesztően kibillent költségvetést.

A La Vanguardia éles nyelvű kommentátora egyenesen a „panem et circenses”, a „kenyeret és cirkuszi játékokat” régi római gyakorlatát emlegeti, amellyel Rajoy igyekszik elterelni a figyelmet kormánya sorozatos kudarcairól és megaláztatásairól. A cirkusz már adott, no de hol van a kenyér?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!