„Most majd a munkanélküliséget és a megszorításokat is legyőzzük” – ezt a transzparenst emelte a magasba egy szurkoló az Európa-bajnok spanyol csapat fogadására összegyűlt, nemzeti zászlókat lengető és önfeledten ünneplő, hatalmas madridi tömegben. A futballsikerek gerjesztette hazafias felbuzdulásra az ország rá is szorul.
Paul Krugman, az egyik legismertebb válságguru korábban azzal riogatta a spanyolokat, hogy gazdaságilag rosszabb helyzetben vannak, mint a harmincas években, a nagy világválság idején voltak és ezen az Európai Unió mentőcsomagja sem segít. A Nobel-díjas amerikai közgazdász a munkanélküliség reménytelenül magas, majdnem 24 százalékos szintjét emelte ki, sőt még egy bankpánik rémét is a falra festette. Szó ami szó, a spanyolokat már eddig is változatos csapások érték az idén: Argentínában államosították a Repsol olajcég leányvállalatát, az országkockázati felár az egekben (már majdnem a magyar szinten), a király pikáns körülmények között, elefántvadászaton csípőjét törte, majd bocsánatot kér a nemzettől, államosítani kellett a negyedik legnagyobb pénzintézetet, a csődbe ment Bankiát, a spanyol bankrendszer – és ezzel az ország – az Európai Unió 100 milliárd eurós segítségére szorul. Ilyen körülmények között Krugman igen nagyra tartotta a spanyol Eb-győzelmet, mondván, attól megjöhet a lakosság önbizalma és fogyasztási kedve.
A spanyolok önbecsülését legyezgető eredmények egyelőre csak a futballpályákon születnek. A Cassillast, Iniestát és társaikat éljenző tömeg ugyanis nem egyszerűen az újabb Európa-bajnokságot, hanem a sorrendben immár harmadik világverseny megnyerését ünnepelte, vagyis azt a kétségtelen tényt, hogy most tényleg ők a világ legjobbjai. Hogy aztán ebből a gazdaságra, társadalomra és általában az emberek közérzetére nézve mi következik, az nagy kérdés. A tűzönvízen át kormánypárti La Razon című lap például azt bizonygatja, hogy a győzelem közvetlenül három-, de lehet, hogy hétmilliárd eurót ér. Mert hogy állítólag az az ország, amelynek csapata megnyeri az Európa- vagy világbajnokságot átlagosan 0,3-0,7 százalékos plusz nemzeti jövedelemnövekedést könyvelhet el. Egy ekkora örömmámor ugyanis megdobja a lakossági fogyasztást. Ezt persze nehéz egyértelműen és éves szinten bizonyítani, egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a döntő idején, múlt vasárnap éjjel a bárok, vendéglők tényleg a megszokottnál negyven százalékkal nagyobb forgalmat bonyolítottak le. A vörös-sárga nemzeti mezből pedig félmillió darabot adtak el Spanyolországban ezekben a napokban.
A legfontosabb azonban a lélektani hatás – egyébként külföldön is. Spanyolország megtépázott nemzetközi presztízsét emeli, ha egy ekkora sportsikert mutat fel, miközben otthon a fájdalmas megszorításokra kényszerülő kormány egyfajta társadalmi érzéstelenítőszerként próbálja hasznosítani az Európa-bajnokság kiváltotta örömmámort. De azért egyáltalán nem biztos, hogy a nagy lelkesedés kitart akkor is, amikor Rajoy miniszterelnök már a jövő héten újabb reformokat, megszorításokat terjeszt elő – hogy eleget tegyen az Európai Unió követelései nek és valahogy gatyába rázza az egyensúlyából ijesztően kibillent költségvetést.
A La Vanguardia éles nyelvű kommentátora egyenesen a „panem et circenses”, a „kenyeret és cirkuszi játékokat” régi római gyakorlatát emlegeti, amellyel Rajoy igyekszik elterelni a figyelmet kormánya sorozatos kudarcairól és megaláztatásairól. A cirkusz már adott, no de hol van a kenyér?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!