„A hazai turizmus irányításának hiánya a Balatonon is meglátszik. A tónak nincs gazdája, felelőse. A legnagyobb probléma évtizedek óta, hogy a Balaton három megyéhez tartozik (Somogy, Zala, Veszprém), ez pedig gátolja a fejlődést. Lehetett volna, hogy a környék egy önálló régió legyen, de a politika ezt nem akarta, pedig sokkal könnyebben lehetne kezelni, ha közigazgatásilag egy egység lenne. A turizmustörvénnyel a rendszerváltás óta adós a parlament” – véli Hoffmann Henrik, a Balatoni Regionális Turisztikai Desztináció Menedzsment Szövetség (TDM) elnöke. Egyeztetés ugyan most is van a szövetség és a Nemzetgazdasági Minisztérium között a tóval kapcsolatos ötletekről, de konkrétumokról senki nem tud. Többen állítják: egy alulról szerveződő „tulajdonosi körre” lenne szükség, amely egységesen kezeli az egész régiót. Ha minden ágazat összefogna és egy szakmai alapokon nyugvó tervet, koncepciót dolgoznának ki, akkor azt a politika sem tudná visszautasítani. „A Balatoni Regionális TDM képes lenne erre, csak nincs forrása hozzá” – teszi hozzá Hoffmann Henrik.

Nem meglepő, hogy minden megkérdezett balatoni „szereplő” a minőség és hozzáértés hiányát tartja a legnagyobb problémának, legyen szó kempingről, strandról vagy parti büféről. Sokakat terhel a felelősség, például a legtöbb polgármester csak a saját városának táblájáig lát, holott a turista ugyanazt a színvonalat szeretné kapni minden településen. Az is probléma lehet, hogy a városvezetőknek – bár köztiszteletben álló emberek – idegenforgalmi ismereteik csekélyek.

Több egyetemi tantárgy is foglalkozik a Balatonnal. Dávid Lóránt, az Eszterházy Károly Főiskola és a Szent István Egyetem PhD-oktatója szerint olyan egységesítő törvény szükséges, amely egy kézbe helyezi a turisztikai desztinációkat („élményterületeket”) és előírja az összehangolt fejlesztéseket, hogy a települések ne egymás ellen harcoljanak, hanem együtt, összefogva kínáljanak alternatívákat a vendégeknek.

„Erre központi akaratot, koncepciót nem látni, holott nem is 3-4 évben, hanem sokkal hosszabb távban kellene gondolkodni – állapítja meg. – Amiben a horvát vagy az olasz tengerpart jobb, az a szárazföldi kínálat és a kulturális lehetőségek, a vidámparkoktól kezdve az esti rendezvényeken át a múzeumokig.”

Ötletbörze

„A Balatontól fél-egy órára lévő helyeket, programokat kellene kialakítani, legyen az bortúra, egy vár vagy egyéb feltáratlan látványosság” – ez már Forman Balázs javaslata, a Corvinus Egyetem Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Tanszékének docenséé, aki hozzáteszi: az utazási lehetőségek is befolyásolják a forgalmat. „A turisták többsége ma már fapadossal utazik, és aszerint választ úti célt, hogy hova tud a legolcsóbban eljutni. Célszerű lenne tehát fapados járatokat indítani német városokból a Balaton mindkét partjára, ugyanis kocsival túl sok idő eljutni a tóhoz. De minimum egy Bécs–Balaton gyorsforgalmi útra lenne szükség” – magyarázza.

Kezdetektől probléma, hogy a Balaton augusztus 20. után kiürül, nagyon rövid szezon alatt kell kitermelniük a vállalkozóknak a kellő jövedelmet, és ez határozza meg az árképzést. Megoldási javaslat – elméletben – erre is van: egy tavaszi és egy őszi szezont kellene létrehozni. Tavasszal az aktív turizmusra, azaz a sportra lehetne építeni: 200 km-es bicikliút van a tó körül – igaz, ennek sincs gazdája –, amit bővíteni lehetne Balaton-felvidéki útvonallal. Az őszi szezon a gasztronómiáé lehetne, a történelmi borvidékeké és a helyi, termelői piacoké.

A Balaton-parti városok próbálnak visszatérni kulturális, gasztronómiai és történelmi gyökereikhez, ami jó kezdet az arculatépítéshez Kovács Emőke szerint. „Az északi régió a természeti adottságai, gyönyörű tájai és a kulturális programok miatt lehet vonzó, Badacsony a boráról ismert. Füred pedig a savanyú vízről: a 19. századtól gyógyulni jártak oda az emberek, erről lett híres a város, az ivókút és a szívkórház ma is viseli ezeket a jegyeket. A déli részt a sekély víz miatt inkább a fürdőzők, a családok szeretik, a turizmus ott gyorsabban fejlődött, Siófok lett a strandolás és a buli központja” – magyarázza a történész. Majd a lehetőségek sorolásába kezd: wellness, sport, egészségturizmus, kultúra, erre mind alkalmas a Balaton. A helyi őstermelőkre támaszkodva még több piac működhetne, minőségi streetfood büfékre lenne szükség, valamint a partszakaszok rendbetételére. Rengeteg zenei és kulturális program zajlik a városokban, a szabadtéri színpadokon előadások, koncertek, ezeket kellene összefogni, egy kiadványba rendezni és népszerűsíteni.

A régiek mellett új múzeumok nyíltak, például Tihanyban (Kogart) és Füreden (Vaszary-villa, vitorlásmúzeum), Siófokon a forgóvíztorony egy új látványosság. A beépítésről a történész azt mondja, tájidegen építményeket nem engedne a városokba. Ahol a konferenciaturizmus dübörög, illetve ahová az orosz vendégek érkeznek a gyógyturizmus, a szépészeti beavatkozások és a gasztronómiai élvezetek miatt, ott nyilván szállodákra van szükség, máshol viszont színvonalas kempingekre lenne igény.

Vizesblokk

A víz is rejt „tartalékokat”: lehetne füred–siófoki vagy egy badacsonyi hajójáratot is üzemeltetni. A belső égésű motorok (jetskí, motorcsónak) engedélyezésének kérdése megosztja a balatoni szakértőket. „A tó nyugati medencéjében lehetne engedélyezni a motorcsónakok használatát, épülhetne kikötő hozzá, persze ki kell számolni előtte, hogy mennyit bír el a tó, és ehhez szabni az engedélyek kiadását” – mondja Hoffmann Henrik. Kovács Emőke szerint a vitorlázást és a kajak-kenut is be lehet vonni a vérkeringésbe, ugyanis a tó körbeevezhető, vízi megállókat lehetne létesíteni, és a hajókörutakra is lenne igény. Dávid Lóránt egy hatástanulmányt sürget, amelyből kiderülne, mit okozna környezetvédelmi szempontból, ha motorcsónakkal lehetne közlekedni a Balatonon. „Azt gyanítom, a tónak nem tenne jót, a vendégkört viszont növelheti. A fő szezonban naponta több százezren fürdenek a Balatonban, ezt még épp elbírja, jó a vízminőség is, halpusztulás sincsen, de egy erőteljesebb turisztikai fejlesztés után ez változhat. El kell dönteni, a tó érdeke vagy a turizmus növekedése a fontosabb szempont” – magyarázza az egyetemi oktató. A halászat évek óta tiltott a Balatonon, de a horgászat nem. Hoffmann Henrik ezzel kapcsolatban is konkrét javaslatot tesz: a horgászatot úgy is lehetne fejleszteni, ha például a zimmer freies házigazdák kis csónakjukkal elvinnék a nyugateurópai turistákat horgászni a tóra, majd a fogott zsákmányt a háznál megpucolnák, bográcsban megfőznék, így máris adott egy különleges élmény a vendégeknek.

A gasztroforradalom küszöbén

A tóparti szolgáltatásokat kritizálók leggyakrabban a vendéglátásra és az ételkínálatra panaszkodnak. „Örvendetes az elmúlt években tapasztalható fejlődés a gasztronómia terén, talán ez a Balatonon kevésbé érzékelhető. Bár számos új, divatos étterem nyílt, igen drágák, a többség még mindig a parti büfékben eszik. A zsíros lángos-hekk tengelytől egy vonzóbb, korszerűbb, izgalmasabb ételkínálat felé kellene elmozdulni” – véli a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének főtitkára, Kovács István.

Dávid Lóránt a gasztronómiai vitához hozzáteszi: sok évtizedes beidegződés a balatoni vállalkozóknál, hogy nem lehet cserélni az étlapot, hiszen amíg van kereslet a lángos-kolbász-hekk menüsorra, amely ráadásul nagyon jó haszonkulccsal értékesíthető, minek változtatnának. A hekk kilóját ezer forintért kapni a nagyáruházakban, a balatoni büfékben 3-4-szereséért árulják. Minderről Forman Balázs azt mondja, az ételválaszték a görög vagy az olasz tengerparton sem változik évtizedek óta, persze lehetne ösztönözni a hazai vendéglátósokat, hogy egészségesebb és fantáziadúsabb ételeket is kínáljanak.

Vitathatatlan, hogy évek óta találni már a Balaton körül is nívós éttermeket, bárokat, idén is nyílt néhány új hely. Főként az északi part, a Káli- medence környéke büszkélkedhet kifejezetten minőségi, fine dining bisztrókkal. Csapody Balázs, a nagyhírű szemesi Kistücsök étterem tulajdonosa azt állítja, a problémák forrása ezen a területen is az, hogy nincs gazdája a Balatonnak. „Ki kellene alakítani egy hosszú távú balatoni turizmusstratégiát, és onnantól kezdve minden beruházást ennek alárendelve kellene megcsinálni” – nyilatkozta lapunknak nyár közepén. Több mint tizenöt éves tapasztalata azt bizonyítja, csak hosszú távon érdemes gondolkodni. Ahogy fogalmazott: annak végérvényesen véget kell vetni, hogy valaki két hónap alatt akarja megszedni magát. Minimum öt hónapig nyitva kellene lenni az új helyeknek, legalábbis hétvégente. A nyári szezonon kívül üdítőt, minőségi szendvicset, salátát érdemes árulni, melegkonyhát nem szükséges üzemeltetni, nyáron persze lehet bővebb a kínálat. A Balaton körüli biciklistáknak út menti büfékkel is kedvezhetnének, például Balatonőszöd és Szárszó között már nyílt egy tavaly, ahol nem csak étel, ital, fagyi kapható, de bicikli bérlésére is lehetőség van, sőt a kétkerekűek szervizelésére is. Csapody Balázs egyébként azért próbál lobbizni, hogy egyes horgászok kvótajegyeket válthassanak ki, azaz eladhassák a kifogott halat az éttermeknek, halsütőknek, persze legálisan. „Ez mindenkinek jó lenne, és néhány családnak munkát is adna” – véli az étteremtulajdonos, aki hozzáteszi, a hoteleken kívül családbarát, egyedi hangulatú szállásokra is szükség volna. Szerinte ki lehetne használni a szőlőhegyeket, az ottani üres pincéket, amelyek gyönyörű kilátással bírnak a Balatonra, így vendégháznak kitűnőek lennének, a lényeg, hogy a helyi adottságokra kell építeni.

Vendég a háznál

Egységes márkaként kell piacra vinni a Balatont – hangsúlyozza Havris Klaudia, a Siófoki Fürdőegylet Turisztikai Egyesület titkára. A Balatoni Regionális TDM Szövetség pillanatnyilag belföldön próbálja népszerűsíteni a régiót, csekély, többnyire a tagjaitól származó forrásokból. A balatoni TDM egyesületeknek marketingre nemigen marad pénzük az alacsony működési költségből. A régi küldőpiacok (osztrákok, németek) száma újra emelkedik, az újak (lengyelek, skandinávok, angolok, csehek és szlovákok) ugyan szeretik a régiót, de sajnos nem ismerik eléggé. Ezért lenne szükség egy irányított, megfelelő és egységes marketingkampányra.

A Magyar Turizmus Zrt. optimista beszámolójából az derül ki, hogy hároméves, középtávú (2015–2017) marketingstratégiájukban a Balaton a belföldi és a külpiaci kommunikáció terén is fontos helyen szerepel. Az utóbbi esetében a Balaton régiót Európa legbiztonságosabb, könnyen elérhető, ún. short-break úti céljaként pozicionálják kora tavasztól késő őszig, minden korosztály számára, az aktív kikapcsolódást, a fesztiválokat, a családi pihenést és a gasztronómiai kirándulásokat hangsúlyozva. Emellett a régió Európa egyik kiemelt gyógyturisztikai úti célja az európai és orosz vendégek körében.

Látható tehát, ötletből nincs hiány. A megvalósítás azonban sehogy sem körvonalazódik. Hosszabb szezonra, kényelmesebb közlekedésre, színesebb gasztronómiai kínálatra, különleges, a helyi adottságokra építő programokra és szolgáltatásokra lenne szükség – mindez nyomokban már jelen van a Balatonon. Hogy általánossá váljon, ahhoz egyelőre egy igazi gazda kerestetik.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!