Az uniós támogatásokkal való visszaélésekről készített jelentést az Európai Parlament számára Margo Smit, a Holland-Flamand Oknyomozó Újságíró Szövetség igazgatója. A Gőbölyös Soma Alapítvány meghívására hazánkba érkezett újságíróval beszélgettünk.
– Jelentésükből úgy tűnik, minden tagállamban történnek visszaélések az uniós pénzekkel. Van különbség az országok között?
– A legtöbb eset szinte minden tagállamra jellemző. Például az, hogy teljesen felesleges projektekre költenek nagy összegeket. Ilyen volt, amikor Dánia egyik legmelegebb klímájú szigetére síparadicsomot terveztek. Vagy az a holland projekt, amikor támogatást nyertek el kutyakozmetika létrehozására. Csakhogy még egy kutyakozmetika is adhat sok munkát a helyi munkanélkülieknek. De azért ne csodálkozzunk, ha az ilyen történetek hallatán az emberek őrült brüsszeli bürokratákként aposztrofálják az uniós politikusokat. Nem véletlen, hogy a brit újságírók, akik zömében euroszkeptikusok, imádják az ilyen sztorikat.
– Vagyis az oknyomozó újságírás uniós támogatása kétélű fegyver? Mert az ilyen felháborító, vagy akár vicces sztorik csak erősítik az unióval szemben amúgy is meglévő kételyeket. Az euroszkepticizmus pedig nem csak a brit újságírókra jellemző…
– Az unióellenesség valóban felütötte a fejét a tagállamokban. Védekezni ellen például úgy lehet, ha a visszaélések felderítésének mindig van következménye. Több oknyomozói munka hatására kellett már tagállamoknak pénzt visszafizetni, vagy jogi szabályozásokat átgondolni. Igen alapos oknyomozói munkát folytattak például Spanyolországban a helyi tonhalhalászati támogatásokról, amelynek hatására, több ország is az ezzel kapcsolatos jogi szabályozás felülvizsgálatára kényszerült. Nagyon fontos munkát végeztek bolgár újságírók a mezőgazdasági kifizetésekkel kapcsolatban, vissza is kellett fizetni a visszaélésekkel fertőzött támogatásokat. Az uniónak nem feltétlenül anyagilag kell támogatnia az oknyomozó újságírást, inkább egy rendes, átlátható adatbázis létrehozásával és a tényfeltárás jogi lehetőségeinek megteremtésével. Hogy ne fordulhasson elő az, ami angol újságírókkal történt, akik a szociális támogatásokkal kapcsolatos adatokat kértek be a tagállamoktól: Görögország például üres oldalakat küldött, Bulgária egy olyan dokumentumot, amit ki sem lehetett nyitni, vagy Németország olyat, ami kódolva volt.
– Ahol nagyobb a korrupció, ott több a tényfeltárás is? Vagy tán éppen azért tűnnek egyes országok a korrupció által jobban fertőzöttnek, mert több eset kerül napvilágra?
– Igaz, Közép-Kelet-Európában jóval több oknyomozói történetbe futottam bele, mert e régió újságírói sokkal jobban fókuszálnak például a korrupciós ügyekre, mint mondjuk Nyugat-Európában. Általános hit, hogy az északi és az észak-nyugati országokban nem gyakoriak az EU-s támogatásokkal való visszaélések, és emiatt ebben a régióban nem is annyira jellemző az ezzel kapcsolatos oknyomozó újságírás. De pontosan amiatt, mert nem vizsgálják ki az ügyeket, nem lehet tudni, hogy ott valójában milyen visszaélések is történnek. Ezt támasztja alá az Amnesty International a napokban Hollandiának címzett figyelmeztetése is, amelyben éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy több energiát kell fektetniük a vesztegetési ügyek kivizsgálására. Általában az összes tagállamra jellemző, hogy csak egy maroknyi újságírói csapat az, akik szívesen néznek bele mélyebben az EU-s támogatásokkal való visszaélésekbe.
– És Magyarországon is talált ilyen maroknyi csapatot?
– Ami a legszembetűnőbb volt, és más országra nem is jellemző, hogy az oknyomozó újságírás Magyarországon az internetes hírportálokon történik. A kérdés már csak az, hogy milyen üzleti modellt kell választani ahhoz, hogy ez jól működhessen. Mert az oknyomozás nemcsak időbe, de pénzbe is kerül, az olvasók viszont nem szívesen fizetnek az online információkért. Hollandiában például most próbálják bevezetni a hírportálok fizetőssé tételét, ám ez óriási ellenállásba ütközik. Pedig meg kell értetni az emberekkel, hogy a hírek nem ingyen járnak.
Idén először fordult elő, hogy nem adták át az év legjobb oknyomozó újságírójának járó Gőbölyös Somadíjat. Az alapítvány kuratóriumának elnöke, Lőke András a pénteki rendezvényükön ezt azzal indokolta, hogy szeretnék, ha a Soma-díj a csúcsteljesítményeké maradna. Két különdíjat azonban kiosztottak péntek este: Wirth Zsuzsanna, az [origo] munkatársa, valamint Dezső András, a hvg.hu-tól kapta az elismerést. A kuratórium a hvg.hu-n megjelent Súlyos plágiumgyanú Schmitt Pál doktori értekezése körül című írást minden szempontból jónak ítélte, ám Lőke szerint a cikket azért nem díjazták, mert nem áll mögötte azonosítható szerző.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!