Íme a világ legnagyobb üzlete

Kis túlzással a világ legnagyobb üzletéről tárgyal az Európai Unió (EU) és az Egyesült Államok. Ha létrejön a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség, évente akár 187 milliárd euróval is nőhet a két kontinens közötti áru- és szolgáltatáscsere. Minden európai áru és szolgáltatás szabadon juthat az amerikai piacra, és fordítva, a kereskedőknek vagy szolgáltatóknak nem kell vámot fizetniük, esetleg más mennyiségi vagy technikai korlátozással szembesülniük. Ennek következtében várhatóan megélénkül az európai termékek iránti kereslet. Továbbá, az amerikai vállalatok is könnyebben fektethetnek be az európai országokban, ami Magyarország szempontjából különösen előnyös lehet. A becslések szerint 0,5 százalékkal nőhet a GDP, vagyis az európai családok átlagos éves jövedelme 545 euróval emelkedhet.

Az EU és az USA naponta 2 milliárd euró értékben cserél árut és szolgáltatásokat, az USA háromszor akkora összeget fektet be Európában, mint Ázsiában, míg az EU nyolcszor több beruházást hajt végre az Egyesült Államokban, mint Indiában és Kínában együttvéve. A két gazdasági nagyhatalom között azonban vámok és egyéb előírások korlátozzák a kereskedelmet, annak ellenére, hogy az uniónak a világ majdnem összes országával van valamilyen kereskedelemkönnyítő kétoldalú egyezménye. A nagyhatalmak eddig csak a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) keretein belül egyeztettek, de a WTO-tárgyalások dohai fordulója tíz év alatt sem hozott eredményt a túlságosan eltérő érdekek miatt.

Az Egyesült Államok 1994-ben írt alá Kanadával és Mexikóval szabadkereskedelmi egyezményt. A NAFTA sikeresnek bizonyult, jelentősen hozzájárul például Mexikó gazdasági felzárkózásához. Majd a 2000-es években George W. Bush Dél- Koreával, Kolumbiával és Panamával kötött olyan egyezséget, amely eltörli a vámokat. A 2008-as válság azonban megváltoztatta az USA gazdasági érdekeit: már a Barack Obama és Hillary Clinton közti demokrata elnökjelöltségért folytatott kampányban sokat vitáztak a kérdésről. Ugyanis az amerikai közvélemény szerint azért veszett oda sok amerikai munkahely, mert a piacot elöntötték az olcsóbb áruk. Obama első elnöksége alatt hosszas kongresszusi viták után sikerült ugyan ratifikálni a fent említett három szerződést, de az államfőnek ahhoz, hogy megkezdhessék a tárgyalásokat az EU-val, meg kellett várnia, hogy a gazdasági helyzet javuljon, őt pedig újraválasszák.

Ami az EU-t illeti, abban mindenki egyetért, hogy csak jól jöhet a kontinensnek, ha még többet kereskedünk Amerikával. Azonban az egyes tagállamok – például Franciaország – által minden reformtól óvott, bőkezű támogatásokat nyújtó közös agrárpolitika, amelynek kifizetéseire a mai napig az uniós költségvetés felét fordítják, igencsak messze esik a szabad piac eszméjétől. Ha pedig ezen változtatni kell majd az USA miatt, az komoly politikai ellenállásba ütközhet. A kereskedelemliberalizáció az állami támogatások egyik finom formáját jelentő közbeszerzéseket is érinti, emellett a két kontinens környezetvédelmi és egészségügyi előírásai jelentősen eltérnek, így a szabályokat harmonizálni kell, ami ugyancsak jelentősen sértheti az egyes iparágak érdekeit.

A tárgyalások múlt heti első fordulója után most mindkét fél az érdekelt iparágak képviselőivel egyeztet, kidolgozza álláspontját, a következő EU–USA találkozót pedig csak októberben tartják majd. Az eredményre viszont biztosan éveket kell még várni: az USA-nál jóval kisebb gazdasági súlyú Dél-Koreával hat évbe tellett, míg az EU dűlőre jutott.

 

Vitás kérdések

Mezőgazdaság

Az EU továbbra sem akarja beengedni a piacára a génmanipulált növényekből készült élelmiszereket vagy a gyógyszerrel etetett marhák húsát. Pedig az amerikai farmerek azért is lobbiznak, hogy az EU engedélyezzen olyan nálunk tilos vegyi anyagokat, amelyekkel az amerikai csirkehúst kezelik, illetve a gyümölcsöket vagy a dohányt permetezik. Ennél jóval könnyedebb téma a pezsgő név vitája: egy régebbi kereskedelmi egyezmény értelmében a 2006-nál régebbi amerikai borászatok használhatják a „champagne” kifejezést, azonban félő, hogy most elvesztik ezt a kiváltságukat.

A közös agrárpolitika kifizetései pedig az amerikai farmereket hozzák rosszabb helyzetbe, erősen támogatott európai vetélytársaikkal szemben, amelyet az USA biztosan nem hagy majd szó nélkül.

Szolgáltatások

Az EU azt szeretné, ha a pénzügyi szektort érintő szabályok is belekerülnének a szerződésbe, amivel az amerikai bankok is egyetértenek. Az Obama-adminisztráció azonban ellenzi, mert attól tartanak, hogy emiatt csak lazulna a szabályozás.

Az amerikai telekommunikációs cégek régóta kritizálják az EU-t azért, mert nincs uniós szabályozás a titkosítási szabványok kereskedelmére, ezért most azt remélik, hogy az Unió változtatni fog ezen.

Az EU személyes adatok titkosságával kapcsolatos szabályozást pedig a vevők javára változtatná: azaz az emberek szabadabban választhatnák meg, hogy milyen adataikat adják ki on-line, ami a bankok és internetes áruházak érdekeit sértheti.

Szellemi tulajdonjogok

Az amerikai gyógyszergyártók azért lobbiznak, hogy az ottani szabályozásnak megfelelően EU-ban a jelenlegi 8-ról 12 évre nőjön a szabadalmak lejárati ideje.

Az USA-ban a rádiók jelenleg csak a dalok szerzőinek kell, hogy jogdíjat fizessenek, míg Európában a kiadók is kapnak, így az amerikai vállalatoknak is érdeke lenne a hasonló szabályozás bevezetése.

Franciaország mindenáron támogatást akar adni a francia filmiparnak, hogy az megállja a versenyt Hollywooddal szemben, ami erősen sérti az amerikai érdekeket.

Szállítmányozás

Az amerikai légitársaságokban jelenleg a külföldi tulajdonrész nem haladhatja meg a 25 százalékot. A korlátozást az EU teljes mértékben meg szeretné szüntetni.

Egy 1920-as törvény értelmében csak amerikai hajók fuvarozhatnak terhet az amerikai kikötők között. A hollandok most azért lobbiznak, hogy például egy európai hajó, ami egy amerikai kikötőbe fut be, majd egy másikból indul vissza Európába, a két kikötő között is szállíthasson rakományt.

Az egyik legismertebb amerikai csomagküldő vállalat, a FedEx viszont azt szeretné, ha teherautói az európai városok teherforgalom elől lezárt belvárosaiba is behajthassanak.

Csak az EU

Az Európai Gazdasági Közösség – az EU jogelődje – 1957-es alapításakor az egyik fő cél az volt, hogy vámuniót hozzanak létre, amely eltöröli a tagállamok közötti kereskedelmi korlátozásokat, másfelől közös vámokat léptet életbe a harmadik országok felé. Az 1980-as évek közepétől a vámuniót fejlesztették tovább egységes vagy belső piaccá, ahol az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő is szabadon áramolhatnak. A kereskedelempolitika az EU kizárólagos hatáskörébe tartozik, azaz a tagállamoknak nincs joguk, hogy önálló döntéseket hozzanak ezen a területen. A tárgyalásokkor a kereskedelemért felelős uniós biztos egyedül képviseli az EU-t, tehát nem 28 uniós ország képviselője ül az asztalnál. Azonban a tagállamoknak minden esetben felhatalmazást kell erre adniuk, ahol pontosan meghatározzák, hogy a biztos milyen kérdéseket érinthet.

Francia kifogás

A tárgyalások megkezdését sokáig hátráltatta, hogy Franciaország ragaszkodott kulturális javak kivételéhez. A „végsőkig elszánt” francia kormány azt szerette volna elérni, hogy továbbra is állami támogatást nyújthasson az audiovizuális termékek gyártásához, korlátozhassa az amerikai áruk behozatalát, valamint a szerzői jogok fokozott védelmét is megkövetelte volna az internetes letöltésekkel szemben. Végül abban állapodtak meg, hogy Párizs továbbra is adhat támogatásokat a francia filmiparnak, hogy megvédje Hollywoodtól, azonban az interneten – beleértve a tévécsatornákat és a zeneletöltőket is – szabadon versenyezhetnek az amerikai és európai cégek, így Franciaország nem vétózta meg az uniós biztos mandátumát.

A Snowden-ügy

Kevesebb, mint egy héttel a kitűzött dátum előtt az Európai Parlament több képviselője is arra szólította fel a Bizottságot, hogy ne kezdje meg a tárgyalásokat, miután a Der Spiegel német hetilap nyilvánosságra hozta, hogy az amerikai hírszerzés több uniós intézményt is lehallgatott. Az itthon leginkább Orbán Viktor miniszterelnök elleni kritikáikról ismert Guy Verhofstadt liberális pártja, az ALDE bocsánatot követelt Washingtontól, igazság- és büntetőügyi területen is az együttműködés felfüggesztésére buzdított. A kezdeményezéshez a Daniel Cohn-Bendit vezette zöldek, illetve a francia szocialisták is csatlakoztak, valamint Viviane Reding, a jogérvényesülésért felelős biztos is úgy fogalmazott, hogy „a partnerek nem kémkednek egymás után”.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!