Lyukas cipők és terepjárók

Az, hogy az „olló nyílik”, már a puszta számadatokból is kitűnik. A KSH egy településen élők átlagos jövedelmét tudja a településhez hozzárendelni – ez elég jól érzékelteti a különbségeket, de nem mutatja meg a valós szélső határok, a legszegényebb települések legszegényebbjei és a leggazdagabb települések leggazdagabbjai közötti különbségeket, de a számok azért nagyon is valóságosak.

„A szélső határokat csaknem lehetetlen az ország egészét átfogó jövedelmi és fogyasztási vizsgálatokból kimutatni. Az országos reprezentatív minták mindig középre húznak, mert a nagyon szegények között a lakcím szerinti mintában nem lesznek ott a hajléktalanok, a szívességből befogadott lakók, az ingázók és a csavargók, míg a másik szélen a házi biztonsági őrök elzavarják a kérdezőbiztost, de ha be is jutnak, a leggazdagabbak körében akkor is mindig nagyon nagy a válaszmegtagadás” – mondja Krémer Balázs szociológus.

A szegénységet nemzetközileg egységesen egyébként az úgynevezett deprivációs mutatókból mérik a szakemberek. Ez szó szerinti fordításban „megfosztottságot” jelent, ami arra utal, hogy emberek egy bizonyos csoportja nem jut hozzá az élet olyan feltételeihez, amelyeket a társadalom általánosan szükségesnek, a mindennapos életben használandónak tart. „A szegénység nagyon sok mindennel összefügg: iskolázottság, szolgáltatásokhoz való hozzáférés, egészségügy, gyermekvédelem és más ellátórendszerek, biztonság, közbiztonság, az élet minősége. A gyerekek esetében ez azért is drámai, mert a szegénység náluk jelent a legnagyobb arányban kiszolgáltatottságot is. Hogyan és mit tud sportolni egy mélyszegénységben élő gyerek? Utazik-e nyáron? Tudja-e használni az internetet? Lát-e más közeget a sajátján kívül? Mert ha nem, az csak még inkább bezárja születési környezetébe. A legszegényebb régiókban a legrosszabb az iskolai végzettség átlaga, ami egyenesen vezet a munkaerőpiacról való kiszoruláshoz is” – mondja dr. Gyurkó Szilvia, az UNICEF magyarországi vezetője. A szervezet a leggazdagabb (OECD) országokban nézte meg, hogy milyen különbségek vannak a gyerekéletek között. A vizsgált dimenziók az anyagi jóllét, az oktatás és az egészségügy voltak. „Látható volt, hogy a születéskori körülmények olyan árnyékot vetnek, amelyek igen gyakran élethossziglan meghatározzák valaki életét” – sorolja a szociológus. Az ellátórendszerek ráadásul diszkriminatív módon működnek. Azokon a helyeken, ahol a legnagyobb a szükség, ott vannak a legrosszabb állapotban az intézményrendszerek és kevésbé képzettek a szakemberek. Oda jut a legkevesebb személyi, tárgyi, anyagi erőforrás. A jó minőségű szolgáltatás nagyon távol esik fizikailag és földrajzilag is azoktól a családoktól, akik igen nagy bajban vannak.

Magyarország azonban még a hasonló fejlettségű országok sorából is kilóg annyiban, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség szerinti szegénységi mutatóink kedvezőbbek a hasonló fejlettségű új tagországok többségénél, azonban az anyagi létfeltételek alapján kalkulált úgynevezett deprivációs mutatóink lényegesen rosszabbak a hasonló fejlettségű országok vonatkozó mutatóinál. Ezeket eleve rontja az, hogy a magyar lakosság kisebbsége szokott hosszabb ideig pihenni, nyaralni, másrészt az, hogy a magyar háztartások erősen el vannak adósodva, ami miatt a váratlan kiadások a szokásosnál nagyobb nehézséget okoznak, végül, bár a tartós fogyasztási cikkekkel nem állunk rosszul, autóval a háztartások viszonylag kis hányada rendelkezik.

A szélsőséges eltérések nem a deprivációs mutatókkal fejezhetők ki, hanem a nyomor körülményeivel egyfelől, míg a luxus kellékeivel másfelől. A nyomor oldaláról olyan kérdésekkel, mint hogy evett-e valamilyen meleg ételt az előző nap, van-e vízhatlan, nem lyukas cipője és van-e 3 játéknál többje a gyerekének. Míg a másik oldalról, mondjuk, nem az a kérdés, hogy van-e autó a háztartásban, hanem az, hogy van-e 5 évnél fiatalabb márka vagy prémium kategóriás autó a háztartásban.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!