Mestersége szégyene – műhibaperek hazánkban

„Ha kijelentem, hogy komoly hibát követtem el, ezzel megsértem az orvostársadalom egyik íratlan szabályát… Hibáinkat soha nem szabad elismernünk, mivel ezzel aláásnánk a saját magunkba vetett hitünket, ráadásul per esetén kárunkra is lenne” – írja a WHO (Egészségügyi Világszervezet) korábbi magas rangú tisztviselője, Marsden Wagner „Amerikából jöttem: Mesterségem címere, szülész-nőgyógyász” című, Magyarországon is megjelent könyvében. A statisztikákból mutatják: ezt a magyar orvosok is ugyanígy gondolják.

A műhibaperek túlnyomó többsége a szülészet-nőgyógyászat területén fordul elő, de nagyon gyakoriak a sebészeten is. A kórházi ellátás során minden tizedik betegnél legalább egy nemkívánatos esemény történik: ezek között az egyik leggyakoribb probléma a nem megfelelő gyógyszerezés.

A múlt héten halált okozó, foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés miatt 3 év fogházbüntetésre ítélt a bíróság egy szentesi szülészt, akinek 2008 nyarán megműtött páciense meghalt. A nem jogerős ítélet szerint a 31 esztendős asszonyon egy abbamaradt vetélést követően a vádlott küretet hajtott végre, azonban átlyukasztotta a beteg méhfalát, és két helyen a vékonybelét is megsértette. A vádlott, bár azonnal észrevette a hibát, mindent megtett, hogy azt leplezze felettesei előtt. Mire a nő 40 órányi kínlódás újra a műtőasztalra került, már késő volt. A meghallgatott 9 orvos szakértő egyetértett abban, hogy ha 6 órán belül megműtik, az asszony életét megmenthették volna. A nőgyógyász fellebbez. Ezt megelőzően 10 éve küldtek börtönbe egy doktort, aki asszonyokon kísérletezett: a maga fejlesztette módszerrel próbálta meddővé tenni őket, sikertelenül.

Magyarországon a becslések szerint több mint ezer ember hal meg orvosi hibák következtében, de a WHO jelentése szerint az egész világon minden tizedik kórházban fekvő beteg károsodik súlyosan az orvosok tévedései miatt. Itthon évente 4-500 kórházi körülmények közötti orvosi műhibaper ügyét tárgyalják a bíróságok. A megítélt kártérítés összege 1-2 milliárd forintra rúg. Azonban a vétkes doktor legtöbbször egyszerűen tovább praktizál. Ahogy az öt hónapos terhes, Siófokon kezelt 26 éves Bea tragédiájánál is: elvérzett, mert az ultrahangon nem vették észre, hogy méhen kívüli terhes – a hasfalon megtapadt magzatot cisztaként diagnosztizálták, és nem vizsgálták ki. Első fokon a nőgyógyászt egymillió forint pénzbüntetésre ítélték, és egy évre eltiltották a szakorvosi tevékenységtől, de másodfokon már csak 450 ezer forintos pénzbüntetést szabtak ki, és tovább is gyakorolhatja szakmáját – az indoklásban megemlítették, hogy az eset majdnem 5 éve történt, és azóta nem volt panasz a munkájára.

Egy egészségügyre szakosodott ügyvéd praxisában csak most 12 olyan eset van, amikor kismamák életét követelte a tévedés – egyikben sem ismerték el a hibát és bocsánatot sem kértek a történtekért. Dr. Ábrahám László szerint az orvostársadalom leginkább a homokba dugja a fejét, mintsem hogy szembesülne a problémával, ebben pedig partner az orvos szakértő is, aki a legritkább esetben marasztalja el kollégáját. „Tatabányán egy olyan ötgyerekes anyuka ügyét tárgyaljuk majd, akit erős vérzéssel vittek a kórházba, ahol először is nem tudtak ügyeletet szervezni időben, majd vérplazmájuk nem volt elég, és a sok késlekedés miatt meghalt. Itt láthatóan rendszerszintű hiba történt, a kórház mégsem ismeri el a felelősségét” – meséli Ábrahám, aki szerint, ha felelősségre vonásról van szó, az leginkább az egyszemélyes bűnbak kereséséről szól, sohasem a kollektív önvizsgálatról; ezért van sokszor olyan érzése az embernek, hogy az orvos szakértők „falaznak” vádlott kollégájuknak.

„Sok olyan esetet láttam, ahol az ügygyel össze nem függő dokumentációs hiba miatt veszett el a per, és gyakran a beteggel vagy a hozzátartozóval folytatott nem megfelelő kommunikáció vezet pereskedéshez” – érvel egy neve elhallgatását kérő főorvos, aki szerint viszont a szakmai hibát el kellene ismerniük az érintetteknek. Azonban a jelenlegi joggyakorlat és az egészségügyben uralkodó viszonyok miatt sincs mód az önkritikára. „Az egyértelmű, látható hibákat is inkább elfedjük, mintsem alaposan végignéznénk és okulnánk belőle. Angliában viszont többfokozatú a rendszer; van, hogy a hibázó orvos mellé kirendelnek egy mentort, egy időre esetleg más munkát végeztetnek vele, de mindenképp a javító szándék vezérli a problémakezelést. Az esetmegbeszélés minden egyes szakmai bizonytalanságnál, vagy akár tévedésnél sokat segíthetne az orvosi munkában” – nyilatkozta az Egészségbiztosítási Felügyelet korábbi vezetője. Kovácsy Zsombor ügyvéd szerint a régi beidegződések miatt nehéz az előrelépés. Hiába ismert az egyes kórházak egyes osztályainak hibaszázalékai, ahelyett, hogy javítanánk rajta, inkább tudomást sem veszünk róla. Ezzel szemben Amerikában a sztárorvosok esetében is nyilvános, hogy hány műhibát vétettek, ezért pedig mennyi kártérítést fizetett a biztosító. „Mi a szőnyeg alá söpörjük az ügyeket, majd egy-egy nyilvánosságra kerülő tragikus eset rombolja a szakma hitelét” – jegyzi meg Kovácsy.

A Harvard Egyetem több ezer orvos bevonásával készült felmérése szerint a megkérdezettek 42 százaléka tájékoztatja a betegét, hogy tévedés történt és 37 ad információt a jövőbeli hibák megelőzéséről. Egy, a Szegedi Tudomány Egyetem Magatartástudományi Intézete által készített felmérés szerint a rezidensek 80 százaléka vallotta, hogy két-három súlyos hibát követett már el munkája során; 70 százalékuk érezte úgy, hogy egy közepes hibát követett el az előző egy hónap során – vagyis bűnösnek érezték magukat, holott a hibák meghatározó része rendszerhiba volt.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!