Tisztelt Magyar Polgár!

Magyarország kormánya ismét konzultálni kíván Önnel. Megtették már máskor is, de soha még ilyen orcátlan, felháborító indokkal. Bevándorlásról és terrorizmusról kérdeznek, arról, hogy Ön szerint ezen ügyekben mi a teendő. Mi ezzel a baj? Leginkább az, hogy a magyar kormány cinkost csinál Önből, ha visszaküldi a papírt, ha nem.
Ezen a kérdőíven hol velejéig hazug, hol félrevezető, hol teljességgel szakmaiatlan mondatokkal, de következetesen manipulatív szándékkal olyan dolgokat kérdeznek, amelyekben sem Ön, de még Magyarország kormánya sem dönthet egyedül, vagy ha megteszi, sokba fog kerülni, mindannyiunknak. Nem csak szerződésekben vállalt kötelezettségeket (az Európai Unió alapelveit, a genfi egyezményt és ki tudja, még hány másikat), de alapvető emberi normákat hágnának át.
Magyarország kormánya idén hirdetett harcot az általuk „megélhetési bevándorlóknak” titulált menekültek ellen. Akik – ez tény – illegálisan lépik át a határt, de eszük ágában sincs Magyarországon maradni. Statisztikák bizonyítják, hogy mennének tovább, ha a magyar hatóságok nem tartóztatnák fel őket, és nem csinálnának belőlük önös érdekből politikai ügyet. De – és ettől válik különösen aljassá a dolog – Magyarország kormánya jól tudja: a magyarok idegenellenessége magas, a Eurobarometer szerint 67 százalékunk nem lát szívesen más országból érkezetteket maga körül. Egy ilyen helyzetben nem egyszerűen gonosz, de felelőtlen dolog is tovább élezni az ellentéteket, félelmet kelteni, kriminalizálni a menekülteket, megtéveszteni a közvéleményt. A kormány pellengérre állít szerencsétlen sorsú embereket, hogy meggyengült erejét fitogtassa, hogy olyan húrokat pendítsen meg, amelyeket már más pártok (nevezetesen a Jobbik) sikerrel szólaltattak meg.
Mindazonáltal úgy tűnik, a magyar kormány nem szeret várni: még be sem borítékolták a konzultációra csábító leveleket, amikor már megjelent az a tervezet, ami „a Magyarországon egyidejűleg foglalkoztatható harmadik országbeli állampolgárok legmagasabb létszámáról” rendelkezne. Vagyis egy teljesen felesleges kérdés már biztosan van a konzultációban, az Ön véleményétől függetlenül a kormány már belevágott a bevándorlók munkavállalásának ellehetetlenítésébe, ráadásul úgy, hogy az egyaránt vonatkozik magyar állampolgársággal nem rendelkező határon túli magyarra, mint például a közel-keleti háborúk elől menekülő reményvesztett emberekre. Rémületesen közel járunk ahhoz, hogy más módon is szankcionáljuk itt-tartózkodásukat, netalán valamilyen jól látható jelzéssel különböztessük meg őket…
Tisztelt Magyar Polgár! Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy 8 millió ember egymilliárd forintnyi közpénzből kézhez kapja ezt a levelet anélkül, hogy legalább a kérdések mögött megbújó hazugságokkal szembesüljön. Ezért sorra vettük a konzultáció 12 pontját és a hozzájuk tartozó, de elhallgatott tényeket is.

 

1] Sokféle véleményt lehet hallani az erősödő terrorcselekményekkel kapcsolatban. Ön mennyire tartja fontosnak a terrorizmus térnyerését (a franciaországi vérengzés, az ISIS riasztó cselekményei) a saját élete szempontjából?
Itt kezdődik a hangulatkeltés: a menekültek ügyének tökéletesen amorális összekötése a terrorizmussal. Ha ez a kérdés egyáltalán elemzésre érdemes, célszerű emlékeztetni: Európába éppen az ISIS elől menekülnek az életüket féltő emberek, miközben a magyar kormány éppen most küld magyar katonákat az Iszlám Állam elleni háborúba. De ez még csak bemelegítés az igazi manipulációra.

2] Ön szerint az elkövetkező években lehet-e terrorcselekmény célpontja Magyarország?
„Nincs terrorveszély Magyarországon” – nyilatkozta Hajdu János, a TEK főigazgatója a franciaországi vérengzés után. Nem sokkal később a Belügyminisztérium hangsúlyozta: „továbbra sem rendelkeznek olyan információkkal, amelyek arra utalnának, hogy hazánk közvetlen fenyegetettsége emelkedett volna”. Kinek lehet akkor hinni, a magyar kormánynak akkor, amikor ilyesmit nyilatkozik, vagy a magyar kormánynak, amikor bevándorlókkal és terrorizmussal riogat?

3] Vannak, akik szerint a Brüsszel által rosszul kezelt bevándorlás összefüggésben van a terrorizmus térnyerésével. Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?
Meg is érkeztünk: két, a terrorizmussal riogató kérdés után végérvényesen (és végtelenül aljas módon) összemosódik a bevándorlók ügye a terrorizmuséval. És miközben, valljuk be, az egyszeri magyar polgárnak kevés fogalma lehet arról, milyen is Brüsszel bevándorláspolitikája, a kérdés már szájába is rágja, mit kell gondolnia róla. És akkor ezen a ponton előbukkan immár a harmadik ellenség, az Európai Unió. Vegyük át, hol tartunk eddig: a terroristák gonoszak, nyilván, a bevándorlók összekapcsolódnak a terrorizmussal, és mindez az Európai Unió miatt van. És még hátra van kilenc kérdés…

4] Tudta-e Ön, hogy a megélhetési bevándorlók törvénytelenül lépik át a magyar határt és az elmúlt időszakban hússzorosára nőtt a bevándorlók száma Magyarországon?
Olyan fogalom, hogy „megélhetési bevándorló”, legfeljebb a Fidesz szótárában létezik. Pedig a menekültekkel kapcsolatos fogalmakat törvények is rögzítik. Ha ahhoz ragaszkodnának, lelepleződne a hazugság, így viszont összemoshatják az illegális határátlépőket a bevándorlókkal, pedig ez két különböző csoport. A mondat második fele is hazug: a koszovói menekülthullám elülésével az utóbbi hetekben nagyságrendekkel csökkent az illegális határátlépők száma is. Igaz, hogy a tavalyi évben több mint 42 ezren lépték át illegálisan a magyar határt, közülük viszont mindössze 535-en(!) kaptak valamilyen státust. Akkor tehát 535 emberrel riogatnak bennünket, miközben ez a kis szám is mutatja: a Magyarországon megállított illegális határátlépőknek többnyire eszük ágában sincs Magyarországon maradni.

5] Sokféle véleményt hallani a bevándorlás kérdésével kapcsolatban. Vannak, akik szerint a megélhetési bevándorlók veszélyeztetik a magyar emberek munkahelyeit és megélhetését! Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?
Újabb hazugság, tudniillik ma Magyarországon valamivel több, mint 37 ezer bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldi él. És ebbe a sarki büfében dolgozó kínai szakács éppúgy beletartozik, mint a multinacionális vállalat amerikai vezérigazgatója. Mindeközben a statisztikák szerint is 350 (egyes számítások szerint 600) ezer magyar hagyta el az országot, főként fiatalok, akiknek csupán 10 százaléka tervezi, hogy visszatér. Melyik a nagyobb probléma?

6] Vannak, akik szerint Brüsszel politikája a bevándorlás és a terrorizmus kérdésében megbukott és ezért új megközelítésre van szükség ezekben a kérdésekben. Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?
Már másodszor bukik meg Brüsszel, pedig még csak a 6. kérdésnél tartunk. Ki az, aki egy bukott rendszer helyett ne egy újat választana? Hogy mitől vált bukottá a brüsszeli politika, azt nem tudni, itt is hiányzik egyébként a „mások szerint viszont ez nem igaz” kitétel, ami egy szakszerű közvélemény-kutatásban elengedhetetlen. És mielőtt végképp megbuktatnánk Brüsszel bevándorláspolitikáját, jegyezzük meg: az Európai Bizottság az előző, 2007–2013-as ciklusban 28,5 milliárd forintot fizetett ki Magyarországnak migrációval kapcsolatos projektekre. 2012-ben például összesen 4,2 milliárd forintot költött az állam a menekültek, menedékkérők és bevándorlók helyzetének javítására, valamint a határok védelmére. Ennek a pénznek a java is az EU-ból jött, és mindössze 25 százaléka a magyar államkasszából. Az arány nagyjából minden évben így alakul. A következő, 2014–2020 közötti költségvetési ciklusra összesen 33,5 milliárd forint támogatás szerezhető a sokat kárhoztatott Brüsszeltől többek közt a külső határok őrizetére, az uniós vízumpolitikára, a bűncselekmények és terrorizmus megelőzésére.
Micsoda bukás!

7] Támogatná-e Ön a magyar kormányt, hogy Brüsszel megengedő politikájával szemben szigorúbb bevándorlási szabályozást vezessen be?
Végre kiderül, mit jelent a bukás: a megengedő politikát. Akkor hát mi a jó politika? A szigorítás, mi más. Szájbarágós manipuláció ez is, semmi más. Csak mielőtt elkezdjük vágyni a szigorítást, jobb, ha tudjuk: az EU-ban a szigor iránti igény többek közt miattunk, magyarok miatt vetődik fel újra és újra. A szigorításpártiak ugyanis elsősorban a szegényebb uniós tagállamok polgáraitól, magyaroktól, lengyelektől, románoktól, bolgároktól akarják megóvni a saját munkaerőpiacukat. Nem véletlen, hogy az osztrák Szabadságpárt épp a múlt héten zárta le szimbolikusan a köztünk lévő határt: túl sok magyar érkezik hozzájuk, és veszélyezteti az osztrák emberek munkalehetőségeit. Probléma továbbá a kérdésben, hogy Magyarországnak (uniós tagként) kötelezettségei vannak a bevándorlók és a menekültek „kezelésében” is, így a szigorítás retorziókat is vonhat maga után. És azt se felejtsük el: a hozzánk bevándorlók számát a legjelentősebben épp a határon túli, jelentős magyar kisebbséggel rendelkező területekről érkezettek aránya növeli meg! Az itt élő külföldön születettek 67 százaléka Romániából érkezett, túlnyomó többségük erdélyi magyar.

8] Támogatná-e Ön a magyar kormányt, hogy szigorúbb szabályokat vezessen be, ami alapján őrizetbe vehetők a magyar határt törvénytelenül átlépő bevándorlók? 
Újabb szigor, újabb problémák. Az illegális határátlépők nem válnak azonnal bevándorlókká – először menedékkérők lehetnek, akiknek ügyét szigorú szabályok alapján vizsgálja ki a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH). Tavaly például 4500 elutasító döntés született, viszont 23 ezer esetben egyszerűen megszűnt az eljárás, vélhetően azért, mert a migránsok elhagyták az országot. Arra, hogy a menekültek mindegyikét őrizetbe vegyék, sem hely, sem kapacitás nincs, viszont akár 70-80 milliárd(!) forintot is felemésztene (miközben a konzultációból is kiderül, a kormány szerint túl sokba kerülnek a menekültek Magyarországnak). Ráadásul uniós jogszabályokat is sértene, ami brüsszeli perek ezreit vonná maga után, újabb költségeket termelve.

9] Egyetért-e Ön azzal a véleménnyel, hogy a magyar határt törvénytelenül átlépő bevándorlókat a lehető legrövidebb időn belül vissza kell fordítani a saját hazájukba? 
Nem csak jogszabályokat, de alapvető emberi normákat sértő gondolat. A menedékkérőket védi a genfi egyezmény. Megilleti őket annak a joga, hogy kérelmüket az adott ország tisztességgel kivizsgálja, s csak ezután hozzon döntést. Talán ez a legembertelenebb pontja az egész kérdéssornak: olyan emberek azonnali visszafordítására buzdít, akik otthonukat, családjukat, nem ritkán mindenüket hátrahagyva, utolsó ruhadarabjaikat magukon viselve, pénz és élelem nélkül menekülnek el hazájukból azért, mert valamilyen okból fenyegetve érzik magukat (ezért is kérhetik a menekültstátust). Mi viszont visszaküldenénk őket gondolkodás és tisztességes vizsgálat nélkül. Sokukat a biztos halálba.

10] Egyetért-e Ön azzal, hogy a megélhetési bevándorlók, amíg Magyarországon tartózkodnak, saját maguk biztosítsák az ellátási költségeiket? 
Van itt némi ellentmondás: kicsit feljebb azt állították, hogy a megélhetési bevándorlók magyar emberektől veszik el a munkahelyeket – ezek szerint dolgoznak, s így gondoskodnak magukról. Ha viszont – és itt ütközik ki az, mennyire belebonyolódtak már saját csúsztatásaikba – nem a bevándorlókra, hanem a menekültekre gondolnak, az ő napi ellátási költségük 4600 forint (amit nem kizárólag az állam fizet, jócskán jut erre uniós forrás is), amíg a menekülttáborokban élnek, vagyis legfeljebb három hónapig. Milyen munkát tudnak majd adni az afganisztáni, szíriai vagy iraki háborúk elől elmenekülő sokgyerekes anyáknak, amiből megkereshetnek napi 4600 forintot a szigorúan őrzött táborokon belül? Vajon ki kell majd termelniük a gyerekeik költségeit is? És az a munka, amit nekik szánnak, nem a magyar munkavállaló elől veszi el a lehetőséget?

11] Egyetért-e Ön azzal, hogy a bevándorlás elleni küzdelem legjobb eszköze, ha az Európai Unió tagországai segítik azon országok fejlesztését, ahonnan a bevándorlók érkeznek? 
Az Európai Unió tagországai közül azok, amelyek a leginkább érintettek a kérdésben (például célországok, mint Németország) hathatósan kiveszik a részüket azon országok fejlesztéséből, ahonnan a migránsok érkeznek. Magyarország viszont nem kifejezetten jeleskedik a humanitárius tevékenységben: 2010 és 2014 között nagyjából 1 milliárd forintot (egy Nemzeti Konzultáció árát) fordítottunk ilyen célokra. És míg a magyar kormány hosszasan gondolkodott, hogy mennyi katonát küldjön az ISIS elleni harcba (150 lett a végső szám), addig az Európai Unió kárhoztatott országai jóval nagyobb erőbedobással vetették bele magukat a háborúba. Egyébként az olyan országokban, ahová sok migráns tart, kifejezetten alacsony a szélsőjobboldali eszmékre való fogékonyság. Itt szintén Németországot érdemes említeni, ahol az ezt mérő DEREX-index mindössze 2 százalék volt 2011-ben, szemben Magyarország 11,7 százalékos arányával.

12] Egyetért-e Ön a magyar kormánnyal abban, hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?
Hihetnénk, hogy ennél rosszabb nem jöhet, de a végére megérkezik a tökéletesen gonosz álkérdés. Az almát hasonlítják össze a körtével, ráadásul egy nagyon nagy almát egy egészen kicsike körtével. Hogy tisztában legyünk a nagyságrendekkel. A menedékkérőkkel kapcsolatos közvetlen magyar költségvetési kiadások évente alig két és fél nemzeti konzultáció árát teszik ki, 2,6 milliárd forintba kerülnek. Családtámogatásra a 2015-ös költségvetésben (amibe beletartozik a gyes, a gyed, az anyasági támogatás, a családi pótlék és a gyermekvédelmi támogatás) 517 milliárdot különítettek el.

Úgyhogy a VH még egy utolsó, de lényeges kérdéssel kiegészítené a Nemzeti Konzultációt:
13. Egyetért-e Ön azzal, hogy a magyar kormány végtelenül aljas, embertelen és pusztán saját népszerűségét hajhászó céllal kíván konzultálni Önnel?

ÖSSZEÁLLÍTOTTA:
DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA

Tökéletes műalkotás

Ez egy közvélemény-kutatás álcájába bújtatott politikai propaganda. De mivel kérdőívnek hívják és látszólag kérdések és válaszok sorából áll, ezért foglalkozni kell vele szakmai szempontból is – nyilatkozta lapunknak Závecz Tibor, az Ipsos véleménykutatási igazgatója.
Rögtön a címével baj van: nemzeti konzultációnak hívják, ami azt sugallja, hogy egy egész nemzet álláspontját képviseli. Erről szó sincs, hiszen azok, akik visszaküldik majd, bizonyosan nem reprezentálják Magyarország társadalmi és demográfiai összetételét, legyenek akárhányan is.
„Emellett erősen rávezető, befolyásoló kérdőívről van szó, ami a mi szakmánkban megengedhetetlen” – folytatta a szakértő. Már a felépítése is olyan a kérdéssornak, hogy ok-okozati konstrukcióba rendezi az egyes fogalmakat: a terrorizmussal kezd, amit a harmadik kérdésben már összemos a bevándorlással, az ötödik kérdésnél pedig már ott tartunk, hogy a megélhetési bevándorlók veszélyeztetik a magyarok megélhetését – és így tovább, a végéig.
Példátlan szakmaiatlanság továbbá, hogy egyoldalú állításokkal van tele a kérdéssor. „Vannak, akik szerint” – ha ilyen állítást teszünk, az a minimum, hogy az ellenkezőjét is megmutatjuk. Ráadásul a válaszlehetőségek is féloldalasak, két pozitív és csupán egy negatív lehetőség van, ami szintén azt mutatja, hogy a kormány biztosra akart menni – véli a szakértő.
„Összegzésként azt mondanám, hogy tökéletes műalkotás. Az egy irányba vivő kérdések mind tartalmukat, mind a válaszlehetőségeket tekintve egy túlbiztosított rendszert alkotnak, ami (és talán nem fogok sokat tévedni) néhol akár 90 százalék fölötti egyetértő válaszokat eredményez majd. De még egyszer hangsúlyoznám: ennek a kérdőívnek az eredményei köszönő viszonyban sem lesznek a magyar közvélemény jelenlegi álláspontjával” – fogalmazott Závecz Tibor.
Megkérdeztük a Miniszterelnökséget, hogy ki és milyen szakmai szempontok alapján állította össze a kérdőívet. A következő választ kaptuk:
„A kérdőívet a Miniszterelnökség munkatársai állították össze, a bevándorlás szempontjából fontos szempontok figyelembevételével (terrorcselekmények, bevándorlók száma Magyarországon, uniós szabályozás, lehetséges törvénymódosítások).”

 

Kis konzultációtörténet
2005-ben Nemzeti Konzultáció névvel hirdette meg népszerűségnövelő aláírásgyűjtését a Fidesz, még ellenzéki pártként. 1,5 millió szignót gyűjtöttek. 2010-ben, kormányra kerülve azonnal levelet küldtek 1,7 millió nyugdíjasnak, a kérdés az volt, milyen intézkedéseket várnak a kormánytól. Az első igazi konzultáció 2011 tavaszán kezdődött, 8 millió levél ment, 920 ezret küldtek vissza. Az 1 milliárdos kérdéssor az új Alaptörvényről szólt. A szociális konzultáció (2011 májusa) és a gazdasági konzultáció (egy évvel később) még ennél is többe került, előbbit 1,1 millióan, utóbbit 700 ezren küldték vissza. És akkor az időközben küldött köszönő és tájékoztató küldeményekről még nem is beszéltünk – eddig minimum 6 milliárd forintot költött a kormány levelezésre. Legutóbb a netadó miatt kezdtek konzultációba (most először a társadalmi igényre reagálva), a Deutsch Tamásnak kiosztott feladat egyelőre inkább viccesnek tűnik, mint hatékonynak. De legalább interneten keresztül megy, nem kell lemenni a postára.

 

------------------------------------------
Akasztófa és szögesdrót Orbán Viktor politikájának új szimbólumai  
A magyar miniszterelnök túlment minden határon. A hazug és manipulatív nemzeti konzultáció és az EU alapokmányával, valamint a jogi tényekkel ellentétes halálbüntetés ügyének felmelegítése miatt immár a legmagasabb szintű az európai tiltakozás. Orbán hátrál, de valójában nincs is más célja, mint hatalmi érdekből hergelni és megosztani Magyarországot. Kormányzás helyett ez a „napirenden tartás” politikája.

A témához kapcsolódó cikkeink a Vasárnapi Hírek május 2-i számának Fókusz rovatában:

Embertelen színjáték   
Újra közöltük Kertész Anna 2012-es interjúját Tóth J. Zoltán alkotmányjogásszal a halálbüntetésről, a téma politikai felmelegítéséről.

Nemzeti manipuláció a bevándorlásról és a terrorizmusról 
Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy 8 millió ember egymilliárd forintnyi közpénzből kézhez kapja ezt a levelet anélkül, hogy legalább a kérdések mögött megbújó hazugságokkal szembesüljön. Ezért sorra vettük a konzultáció 12 pontját és a hozzájuk tartozó, de elhallgatott tényeket is. 

Cowboy a magas lovon
Heves brüsszeli reakciók. Az európai politika és a nemzetközi sajtó az elmúlt héten nem is nagyon törődött mással, mint a magyar miniszterelnökkel.

Gál J. Zoltán: Napirendtartás
"A halálbüntetés témájának felmelegítését és a nyíltan uszító, minden sorában hazug és manipulatív nemzeti konzultációt nem lehet, de nem is érdemes higgadt és kimért politikai elemzés tárgyává tenni. Hogy akkor ezek miféle stratégiába illeszkednek, milyen taktikai megfontolások húzódnak mögöttük. Nem populizmus, nem illiberalizmus, semmi efféle már. Ahol gonoszság van, ott gonoszság van.    Orbán Viktor maga iratkozott ki a politikai kategóriákból, és a vele vitában – harcban – állók, itthon és Európában, csak veszíthetnek, ha róla nem ekként gondolkodnak, ha vele másként bánnak."

Gerlóczy Márton: Menekültüldözés 2015
A REZSICSÖKKENTÉS brandje után láthatóan tanácstalanul keresték a szakértők az újabb hordozórakétát, van ez így, kiég néha az ember, nem lehet mindig 140%-on teljesíteni, de azért az már több mint gyanús, hogy az orruk előtt álló lehetőséget sem ragadták meg, hosszú kérdőívet küldözgetnek, ahelyett az egy szó helyett: MENEKÜLTÜLDÖZÉS.

 
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!