Egy éve, április 6-án választott Magyarország: kétharmados többséggel a Fidesz–KDNP maradt kormányon. Akkor azt kérdeztük Varga Kristóftól, mi a Fidesz sikerének titka. A pszichológus-közpolitikai elemző azt válaszolta: az, hogy a köz problémáit magáénak érző vezető szerepében tetszeleg, biztonságot nyújt (lélektani értelemben), illetve cselekszik. Mára úgy tűnik, mindebből szinte semmi sem igaz, a párt támogatottsága csökken. Így most azt kérdeztük Varga Kristóftól: hol rontotta el a Fidesz?

 
Varga Kristóf pszichológus, közpolitikai elemző - Fotó: Mudra László

– Azt mondják, a Fidesz jól felépített, egységes, erős párt. Hogyan borulhatott fel 365 nap alatt a belső egyensúlya?

– Az ilyen egységek rendkívül sérülékenyek – mintha üvegből lennének. A Fidesz tulajdonképpen saját súlya alatt omlik össze. Nem hiszem, hogy olyan jól építette fel magát, mint inkább olyan autoritást tudott mutatni az embereknek, amire komoly igény volt. Úgy tűnt, a Fideszben van meg az az erő, amire rá lehetett bízni az életünket befolyásoló döntéseket. Ebben elsősorban Orbán Viktor volt nagyon jó.

– Egy külföldi tanulmányban új típusú autokráciának nevezték hazánkat, s diktátornak Orbánt. Tényleg itt tartunk?

– Elég erősen épül ki egy új autokrata rendszer, de még nem értünk a végére. A tanulmány szerint egyébként ezek az új típusú autokráciák nem az erőszakra támaszkodnak, hanem elsősorban  kommunikációs eszközökkel tartják kontroll alatt a lakosságot. Ezzel vitatkozom: elég megnézni, mit csinál most Putyin Ukrajnában, vagy hány tüntetővel végeztek a rendőrök Erdogan Törökországában. A kérdés az, mekkora a kockázata ennek idehaza. Az ügyészség hajlandó mondvacsinált indokokkal embereket megvádolni, a rendőrség nem nagyon mer ellentartani a felülről érkező nyomásnak. Felállt a TEK, ami elvileg a Magyarországon nem is létező terrorizmust hárítja el nagy erőkkel: gyakorlatilag egy Orbán-gárda, amiben – úgy hírlik – már a köztársasági elnök sem bízik. Vagyis kiépült egy rendszer. Amikor a tüntetők megdobálták a Fideszszékházat, és Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója odarendelte a Fradi-szurkolókat, vagyis büntetett előéletű ultrákkal kezdték vegzálni a diákokat, akkor a rezsim az autoriter típusú erőszakot próbálgatta. És ha nem lesz nagyon más lehetősége, akkor nem habozik használni.

– Mármint ha úgy érzik, veszélyben a Fidesz hatalma?

– Persze.

– De hogyan veszett el a Fidesz-varázs?

– Az autoriter rendszerek azért sérülékenyebbek, mint a demokratikus rendszerek, mert egyszerűen nincs joguk tévedni. Ahhoz, hogy valaki betöltse az autoriter funkciót, néhány dolgot nem szabad csinálni. Tilos gyengének, tehetetlennek mutatkozni. Amikor Orbán Viktor miniszterei egymással veszekszenek, amikor nem tud rendet tartani a saját háza táján, amikor Simicska Lajos legecizi – na, az már baj.

– Mit rontott még el a hatalom?

– Az autoriter imázs mellett a kormánynak kompetensnek kell lennie, cselekvőképesnek. Furcsa módon nem az a fontos, hogy mi a cselekedet, hanem az, hogy megtegye. A trafikügy jó példa: azt mondták, hogy „nem baj, ha ez sokaknak rossz lesz, megcsináljuk”. És megcsinálták. Ez megy öt éve: a kormány műcselekvéssel próbálja fenntartani a potens homlokzatot. Szép példája ennek a vasárnapi boltbezárás. Felmutatják a cselekvőképességüket, csak egyre értelmetlenebb dolgokban. Közben viszont már látszik, hogy az igazán fontos kérdésekben egyáltalán nem értek el eredményt. Nem oldották meg az egészségügy gondjait, egyre rosszabb állapotban van az oktatás, a közlekedés, megállt a lakossági hitelezés, nő a szegénység. A rendszer problémája az, hogy már látszanak a hiányosságai.

– Még mindig van kétmillió ember, aki hisz Orbánban. Miért?

– Ők egy régi mechanizmus foglyai. Bár jó részük már látja, hogy becsapták, de még nem tud ezzel szembenézni. Elsősorban azért nem, mert nem talál magának másik fogódzót, nem tud kihez szaladni.

– Úgy tűnik, amit a Fidesz elveszít, azt a Jobbik nyeri meg.

– Ez is csak azt jelzi: a választók új autoritás után kutatnak. És annyira üres a jobbos térfél, hogy sokaknak már az is elég lehet, ha a Jobbik mímelni tudja a vezetőképességet.

– Hol léphetne be a képbe az ellenzék?

– Ők évek óta két üggyel vannak elfoglalva: hogyan tudják egymás között felosztani a megmaradt terepet, illetve miként tudják kritizálni a kormányt. Erre az emberek nem vevők.

– És mire lennének vevők?

– Fontos ügy lehetne például a társadalmi különbségek igazságtalan volta vagy a sikerhez való jog. Most úgy érezhetik az emberek, hogy aki nem gazember, az nem is lehet sikeres – ez elfogadhatatlan. De akik hihetetlen vagyont halmoznak fel, azok ragaszkodni is fognak hozzá, dinasztiák épülnek erre. Képzeljük el, milyen lesz az, ha már rég nincs Fidesz, de az ország bizonyos területein még mindig Mészáros Lőrincek uralkodnak. Az egy nagyon fontos erkölcsi és közpolitikai kérdés, hogy az örökösödési adót felhasználjuk-e eszközként ennek kiküszöbölésére. Ezzel az üggyel például lehetne kezdeni valamit.

– Vagy ülni és várni, ahogyan a Jobbik teszi.

– Hát, nekik valóban nincs ügyük. Megpróbálják kihasználni a társadalomban meglévő rasszizmust, de erre talán nem lehet várat építeni.

– Úgy tűnhet, mintha a Fidesz is csak kivárna. Lehetséges, hogy 2018-ra hozzászokunk ahhoz, hogy vasárnap nem lehet vásárolni, és senki nem emlékszik majd a 2015 tavaszán kitört korrupciós botrányra?

– Azt viszont nehéz lesz megszokni, hogy a hónap vége előtt egy héttel elfogy a pénz. Különösen akkor nem, ha közben azt látom, hogy a Fideszben meg urizálnak. Nem maga a korrupció a választók igazi problémája, hanem az, hogy látják az eredményét: a karórákat, a drága táskákat. Ezek a visszásságok úgy rakódnak le, mint a por, és egyre vastagszik az elégedetlenség.

– Azért, amikor nagy a felháborodás, mondjuk a netadó vagy a kitiltási botrány miatt, a Fidesz – figyelemelterelésként – továbbra is elkezd valami teljesen másról beszélni. Működik ez a taktika?

– Egy ideig. Olyan ez, mint a csélcsap férfi, aki megcsalja a párját. Először óriási a botrány, de jön a megbánás, és visszafogadják. A második alkalommal még mindig nagy a veszekedés, harmadjára szinte át is siklanak felette. Viszont a hatodik alkalommal az asszony végleg elküldi az urát a francba. A hazudozás, a mellébeszélés egy idő után kiüresedik.

– Mit tehetne a Fidesz?

– Sokat gondolkodtam, hogy mit tanácsolnék Orbán Viktornak. A 2014-es győzelem után azt mondtam volna, hogy konszolidáljon, tegyen engedményeket, és finoman adagolja az autoritást. Tegye élhetővé ezt az ellenségeinek, mert akkor hatalmon maradhat. Ám ő erre képtelen: lelki alkatából és a felépített rendszer logikájából következően egyaránt.

– Tehát a rendszer omlasztja össze saját magát?

– Igen, ez például a gazdasági holdudvar zavarából látszik. Ez egy hűbéri rendszer: ha beállsz hozzánk, kapsz üzletet. Egy darabig jól működött a szisztéma, fel is szívta az erre erkölcsileg és képességeikben alkalmas embereket. De már nincs tovább: Orbán csak akkor tud adni a Mészáros Lőrincnek, ha a Simicskától elvesz. Vannak új oligarchák, de jólétükhöz a régieket ki kell csinálni, és ez ellenségeket teremt. Ráadásul az országnak ez egy katasztrófa, hiszen ahelyett, hogy az oligarchák a gazdasági növekedésre, a torta nagyobbítására koncentrálnának, arra figyelnek, hogy a meglévő szeleteket miképp tudják egymástól elcibálni.

– Nem lenne elég a „visszaépüléshez” a már kínosnak számító alakokat (mondjuk Habony Árpád, Mészáros Lőrinc, Vida Ildikó) egyszerűen eltüntetni?

– Az a gyengeség jele lenne. Orbán nem küldheti el őket – az ő emberei. Alapvetően az az elv mozgatja a rendszert, hogy Orbánnak mindig igaza van. Ha elkezdené beismerni a tévedéseit, a lényegét adná fel. Nyugtalanítaná azokat, akik még kitartanak mellette, mert gyengének, zavartnak látnák a vezért. Az ellenfeleinek pedig már kevés lesz a visszalépés egy-két dologban, ahhoz, hogy partnernek fogadják el. Csak még hangosabban zúgnák, amit már ma is hallani: Orbán, takarodj!

– És mi lesz így, ha egyszer Orbán Viktor nyugdíjba megy?

– Azt a Fidesz nem éli túl. Az olyan, mintha a The Beatles John Lennon nélkül akarna zenélni.

"Alapvetően az az elv mozgatja a rendszert, hogy Orbánnak mindig igaza van. Ha elkezdené beismerni a tévedéseit, a lényegét adná fel."

 

2014 áprilisában készített interjúnk Varga Kristóffal:
"Szorongáskezelés nemzeti méretben"

 

Varga Kristóf
• Pszichológus, közpolitikai elemző. Az ELTE filozófia szakán végzett, az 1998-as választásokon az SZDSZ kampánymenedzsere, 2007–2008 között a Miniszterelnöki Hivatal kommunikációs tanácsadója, 2006–2009 között a Demos Magyarország Alapítvány kutatási igazgatója volt. Jelenleg az Open Society Foundations és a Central European University közti kapcsolatokért felel.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!