Ősi kincsek a romok alatt - Rettenetes károkat okozott a Közel-Kelet antik műemlékeiben a magát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet (IS). De láss csodát: a barbár pusztítást és gátlástalan fosztogatást felmérő szakemberek ismeretlen kincsekre bukkantak a harcok iraki helyszínein.
Borzadva ült a világ a tévé előtt néhány éve, és nézte, hogyan pusztítanak a „kalifátus” őrjöngő harcosai. Tébolyult szenvedéllyel estek neki az emberiség közös örökségének, mint akik a múltat akarják végképp eltörölni. Videóra vették, ahogyan pörölykalapácsokkal szétverik a múzeum értékeit Moszulban, Irak második legnagyobb városában.
A bibliai Ninivében buldózerekkel döntötték le ősi épületek falait és kapuit, nyilvánosan égettek el pótolhatatlan kéziratokat.
A közeli Nimrudban több ezer éves szentélyeket, palotákat és szobrokat robbantottak fel, lőttek szét. Nehézgépekkel rombolták le a város 34 méter magas zikkuratját (toronytemplomát). Az iraki kormány megbízottja, a régész Faleh Noman barbár rombolást emleget. „Bálványimádó” alkotásokat semmisítettek meg az „egy igaz hit” nevében – holott az iszlám korántsem parancsol effélét (lásd keretes írásunkat).
Ám a vallás ezúttal is ürügy volt csupán.
Az IS fanatikusai őrültek, de nem hülyék: csak azt rombolták le a kamerák előtt, ami túl nagy és mozdíthatatlan. Ami elfért egy autó csomagtartójában, azt inkább ellopták.
Módszeresen fosztogattak, a Törökországon át Nyugatra csempészett műkincseket feketén, a piaci ár töredékéért elkótyavetyélték, de így is dollárszázmilliókat kereshettek az üzleten. Van, aki „az évszázad műkincsrablásának” tekinti, ami a „kalifátus” hároméves uralma (2014–17) alatt zajlott.
Nem is túlzás ez, ha belegondolunk: a mai Irak területe, az egykori Mezopotámia az ősi termékeny félhold része, civilizációnk tárgyi emlékekben páratlanul gazdag bölcsője (lásd keretes írásunkat). Az iraki kormány az Interpolhoz fordult segítségért, de az ellopott értékek felkutatására nincs sok remény.
A British Museum munkatársai azért siettek Irakba nyomban az IS elűzése után, hogy felmérjék a felmérhetetlent, de legalább listát készítsenek a megsemmisült és eltűnt kincsekről. Csak Moszul környékén 66 feldúlt helyszínt kell megvizsgálniuk.
Jónás próféta hagyomány szerinti temetkezési helyén, Nebi Júnusz szentélyében például azt találták, hogy súlyosan megrongálódtak a díszes kaput őrző lamasszuszok (emberfejű szárnyas bikák), az épületet pedig összeomlás fenyegeti, mert a terroristák alagutakat ástak az évezredes alapok között.
És ekkor történt az, amire nem számítottak: a föld alatti járatokban, a romok között ismeretlen kincsekre bukkantak, feltehetőleg a Kr. e. 7. századból. A különleges leletben szobrok és ékírásos táblák mellett domborművek láthatók, a legszenzációsabb egy istennő (esetleg főpapnő) ábrázolása. A projektet vezető brit Sebastien Rey szerint a felfedezés mérföldkő az iraki archeológiai kutatások történetében. Nem remélt értékek kerültek elő a törmelék alól más helyszíneken is, olyanok, amelyek rejtve maradtak a 19–20. század régészei elől, és csak a háború hozta őket a felszínre.
Ugyancsak izgatott munka folyik keletebbre, Qalatga Darband lelőhelyén. Ez a kurd terület nem volt az IS kezén, de a frontvonal közelsége és a zűrzavaros helyzet miatt csak nemrég kezdhették el az ásatásokat.
Pedig amerikai kémműholdak felvételei alapján már az 1960-as évek óta sejtették, hogy grandiózus romokat rejt a föld. Az elmúlt hónapokban drónokkal vizsgálták át a területet, és egy ősi település maradványaira bukkantak – ezek tüstént meg is kapták a hangzatos „Nagy Sándor elveszett városa” címet. A munkálatokat vezető brit John MacGinnis ennél azért jóval óvatosabban fogalmazott; azt mondta, hogy akár Nagy Sándor is elvonulhatott erre hadai élén, amikor a perzsák ellen viselt háborút. A leletekből két következtetést máris levontak a tudósok: a város borkereskedésből élt, és még a hellenisztikus kor után, Jézus idejében is lakott volt. A régészek remélik, hogy most már békében dolgozhatnak, csakhogy az iraki kurdok elszakadási törekvései közepette erre semmi biztosítékuk.
A fanatikus dzsihadista, mint tudjuk, gyilkol egy Mohamed-karikatúra miatt.
Sőt: a szélsőségesek szerint bűn bármely élőlény ábrázolása, hiszen tilos a bálványimádás, egy embert (állatot) ábrázoló kép vagy szobor pedig bálvány. Pedig a Korán nem tiltja az emberábrázolást, így az értelmezések különböznek, a síiták megengedőbbek a szunnitáknál. Az iszlám képzőművészetben a nonfigurális, geometrikus díszítéseket fejlesztették tökélyre, de középkori perzsa miniatűrökre, török kéziratokba gyakran festettek emberalakokat, néha magát Mohamedet is. Olyan vallási parancs meg végképp nincs, hogy a régi szobrokat szét kell verni – nem is zavartak senkit azelőtt, pedig a területen 1400 éve élnek muszlimok.
A civilizáció bölcsője Mezopotámia,
a két folyó, a Tigris és az Eufrátesz köze. Már az őskorban is lakott volt, és ötezer év óta sok mindenben járt az élen. Itt született az első írás, az első város, az első törvénykönyv. Ezen a termékeny vidéken tért át az emberiség a vadászatról és gyűjtögetésről a mezőgazdaságra, állattenyésztésre. Sumer, akkád, babilóniai, asszír és perzsa kultúra virágzott a korai ókorban, évszázadokkal megelőzve a görög városállamok felemelkedését. Nimrud az újasszír birodalom (Kr. e. 911–612) fővárosa volt, romjait Max Mallowan, Agatha Christie férje tárta föl az 1950–60-as években. A birodalom kifinomult államszervezete, központosított közigazgatása eladdig példátlan építkezésekre adott lehetőséget. Ennek leglátványosabb eredménye volt a bibliai Jónás könyvéből ismert Ninive, amelynek egyedülálló műemlékegyüttese a nyáron szabadult fel az IS uralma alól.
4000
régészeti lelőhely került a szélsőségesek fennhatósága alá Irakban és Szíriában, hosszabb-rövidebb időre.
Háborús bűncselekménynek minősíti
az ENSZ a szíriai Palmüra elpusztítását. Az ókori város világörökségi romjait kétszer is elfoglalták az IS fegyveresei, és ugyanolyan eszelősen dúlták fel, mint a szomszédos Irak műemlékeit. A világhírű látnivalók közül lerombolták a föníciai Bél isten tiszteletére emelt templomot és az iszlám előtti arab istenség, Allát hatalmas oroszlánszobrát. A római kori Tetrapülon (négyes kapu) oszlopait kidöntötték. Súlyosan sérült az amfiteátrum is, ahol nyilvános kivégzéseket tartottak, a helybelieket pedig kényszerítették, hogy végignézzék a vérontást. Lefejezték a 82 éves főrégészt, mert Kaled Aszad elrejtette a mozdítható műkincseket a terroristák elől. A szíriai kormányerők márciusban, orosz támogatással szabadították fel Palmürát. A brit The Guardian helyszínen járt tudósítója azt írta, hogy a város a pusztítás dacára „még mindig fenséges és hangulatos”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!