A mutyi és az uniós pénzek hiánya miatt leépítenek a nagy cégek - Aki fejleszt, az az emberi munkaerőt akarja kiváltani - Ha valamelyik ágazat nyereséges, azt a hatalom elfoglalja.
Beledöglik a gazdaság, ha nem táplálják uniós pénzek – ez többé nem hipotézis, hanem tény. Ugyanis épp beállt a (technikai) folyósítási szünet: 2015 végére kifutottak a 2006 és 2013 közötti EU-s költségvetési ciklus pénzei, míg a 2014 és 2021 között esedékes közösségi támogatások még nem értek ide. Ennek köszönhetően 2016 első negyedévében a gazdasági „növekedés” mínusz 0,9 százalék volt (2015 utolsó három hónapjához képest). És ez még nem a lejtő alja, az elemzők arra számítanak, hogy a második negyedévben további 0,5 százalékkal horpad a teljesítmény.
És ez csak ízelítő abból a legalább három szűk esztendőből, aminek elébe néz az ország – a kormánynak hála. Emlékeztetőül: a kabinet azt tervezi, hogy 2018 közepéig kipörgeti az uniós pénzeket, azaz 2019 és 2021 között egy uniós peták se landol, következésképpen akár 3 százalékkal (évente mintegy 1000 milliárd) csökkenhet a GDP.
Igaz, nincs mit csodálkozni a csapnivaló növekedési adatokon: 2016 első negyedévében 9,6 százalékkal kevesebbet költöttek bővítésre, fejlesztésre a cégek, mint 2015 azonos időszakában. Ez a szám önmagában is ijesztő, a háttere még inkább az. Ugyanis a költségvetési szféra az igazi hunyó, mivel 39 százalékkal csökkentette beruházásait.
Ez egyértelműen bizonyítja, hogy az uniós pénzek nélkül kiszárad a gazdaság, hiszen a kormányzati és önkormányzati projektek mintegy 85-90 százalékát az EU állja. Az állami aktivitás egyik legnagyobb kárvallottja a beruházásait 19 százalékkal visszafogó építőipar, amelyiknek példája jól jelzi: az állami építkezések egy ideig pörgethetik a gazdaságot, de amikor véget érnek, jön az ágazati recesszió – jelentős leépítésekkel. Ezt támasztja alá, hogy a szállítási-raktározási ágazat beruházásai például 41 százalékkal estek vissza, egyszerűen azért, mert véget értek az útépítések és felújítások. Persze ezeken a területeken a hatalom favoritjaival kellene versenyezni, így az a cég, amelyik nincs benne a leosztási körben, inkább leépít és kivonul.
Ráadásul a jelek szerint nemcsak a kormányzati szektor gyengélkedik, de a versenyszféra is – itt a beruházások 5 százalékkal estek vissza, ami azt jelenti, hogy nincs „kormányfüggetlen” gazdasági növekedés, a „privát ipar” pang. Pontosabban a multik még úgy-ahogy fejlesztenek, ám a munkavállalók mintegy 70-75 százalékának kenyeret adó kis- és középvállalatok inkább leépíteni kényszerülnek. Az már csak hab a tortán, hogy a beruházások több mint harmadát produkáló feldolgozóipar fejlesztései azért csak 3,6 százalékkal mérséklődtek, mert e területen szépen költöttek automatizálásra. Értsd: a munkaerőt kvázi robotizált gyártósorokkal váltják ki (a jelenségről szóló cikkünket a június 4-én megjelent Vasárnapi Hírek (2016. 23. szám) 30. oldalán olvashatja).
Persze akadtak azért szépen fejlesztő ágazatok is, az egyik ilyen a vendéglátás volt – a hotelépítések és a turisztikai fejlesztések mintegy 16 százalékkal húzták fel a szektort. Talán nem véletlen, hogy ez a körülbelül 1000 milliárdos (évente hozzávetőleg 10 százalékkal bővülő) ágazat lett a hatalom új vadászterülete – legalábbis Mészáros Lőrinc bőszen vásárol.
Egyszóval a helyzet úgy áll, hogy a holdudvarhoz tartozó cégek a közbeszerzésekből szerzett haszonból simán kibekkelik, míg ideérnek az újabb uniós pályázatok, a megszerzett földek után folyamatosan és automatikusan járnak a különböző támogatások, illetve a fejlődő ágazatokban eszközölt kormány közeli bevásárlások szépen fialnak.
Csak éppen az uniós források elapadása miatt a közszolgáltatási ágazatok (oktatás és egészségügy) jutnak kevesebb pénzhez, így leépülnek a rendszerek (dolgozóikkal együtt), illetve a versenyszféra képtelen erősödni.
Már nem bíznak
Durván visszavágta növekedési jóslatát az OECD: nemrég még a gazdaság 2,5 százalékos növekedését prognosztizálta, most viszont már csak 1,6 százalékkal kalkulál. A „visszakozás” oka a GDP-növekedés első negyedéves megtorpanása. Ha a második negyedévben – a piaci várakozásoknak megfelelően – tovább gyengül a gazdaság, a szervezet tovább ronthatja becslését.
Egyetlen esetben jelezték a magyar hatóságok az EU Csalás Elleni Hivatalának (OLAF), hogy valami gyanús, miközben a szervezet összesen 21 ügyben vizsgálja az uniós források felhasználását. 17-et le is zárt, és 14 esetben javasolta az Európai Bizottságnak: követelje vissza a pénzt. Az OLAF a 2008–2015 között 22 esetben nógatta a magyar igazságszolgáltatási szerveket, hogy indítsanak eljárást, de eddig csak négy esetben született jogerős bírósági ítélet – és mindössze egy marasztalta el az érintettet. (14 ügyben még tart a procedúra, illetve 4 esetben egyáltalán nem reagáltak a magyar hatóságok az OLAF ajánlásaira.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!