A leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik – így szól a kínai mondás. Van egy másik, még híresebb lépéses mondás is, amit Neil Armstrong mondott a Holdon – „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek” –, és úgy tűnik, lassan búcsút mondhatunk a lépésnek. Következik az ugrás. A galaktikus ugrás. Erre utal legalábbis Stephen Hawking brit tudós és Jurij Milner orosz milliárdos legutóbbi bejelentése: az ember húsz éven belül eljut az Alfa Centaurihoz.
Ez azért érdekes bejelentés. Alapjaiban írja felül a csillagközi tér meghódításának elméleteit – és eddigi gyakorlatát. Szondákat már a múlt század hetvenes éveitől küld az ember a világűr feltérképezésére, de a szerkezetek még csak most léptek ki a Naprendszerből.
Hawkingék ígérete viszont, miszerint a napszél és fotonenergia segítségével húsz éven belül eljutunk a Földhöz legközelebbi csillagrendszerhez, oda, ahová a fény is több mint négy évig utazik, olyan közelségbe hozza a messzeséget, ami forradalmi változást jelenthet az emberiség életében.
Az Alfa Centauri egy hármas csillagból álló rendszer, számos írót, tudóst és filmest megihletett már. Ott játszódik, a rendszer kitalált napjának holdján (Pandora) James Cameron Avatar című filmje, és Isaac Asimov Alapítvány eposzának híres bolygója is ebben a rendszerben ad új otthont az emberiségnek. Most, persze, nem ember utazna oda, csupán számos apró robotszerkezet, amelyeket úgynevezett napvitorlák repítenének. Ezek a szerkezetek a tengeri vitorlásokhoz hasonlatosak, haladáshoz a napszél, a fény sugárnyomásának erejét/energiáját használják.
Elméleti működését már a 20. század elején leírták, de mintegy száz év kellett ahhoz, hogy a gyakorlatban is működjön.
Azt még nem tudni, az ember mikor utazik ilyen messzire, de az az út is egyetlen lépéssel kezdődik: az ember belép a fényhajóba.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!