Szenzációként söpört végig a világon, hogy a múlt hét elején Indiában megölt egy embert, Kamarajt egy földre hulló meteorit. Merthogy, írták, ilyen még nem történt. Az ilyen hírekkel mindig érdemes óvatosan bánni. Mert ha történt is ilyen, aligha Kamaraj lenne az első, aki ebbe belehalt. Legfeljebb senki nem tud másról.
A földre hullott meteoritokat azóta próbálják számon tartani, amióta Kolumbusz felfedezte Amerikát: Ensisheim városára 1492. november 7-én hullott meteorit – érdekesség, hogy ezred- század gramm nagyságrendű darabjait ma is adják-veszik a gyűjtők. A csillagászok az eset óta több mint 61 ezer lehullott meteorit-esetet ismernek, de ezek csupán 0,2 százaléka okozott valamilyen kárt. Magyarországon például még egyszer sem jegyeztek fel kárt okozó meteorkoppanást.
Ez, persze, nem azt jelenti, hogy ne lennének a földben meteoritok: négy évvel ezelőtt egy 16 kg-os vas-kő meteoritot fordított ki a földből egy traktor Csátalja mellett.
Arról pedig eltérő adatokat lehet olvasni, mennyi az esélye annak, hogy éppen a fejünkre esik egy égi kő (1:700 000; 1:5000), az azonban elgondolkoztató, hogy ez sokkal nagyobb valószínűséggel bekövetkezhet, minthogy – népi nyelven szólva – ötösünk lesz a lottón (1:44 millió). Ám míg hajlamosak vagyunk csak a nagyot látni, megfeledkezünk arról, hogy a Földre naponta hullik olyan űrpor, amely a Föld Nap körüli pályáját keresztező aszteroidákból, üstökösökből származik.
Ennek pontos mennyiségét senki nem ismeri, de akadnak, akik úgy saccolják, hogy évente 30 ezer tonnányi űrpor szitál a Föld felszíne felé. Ezek mérete azonban olyan kicsi, hogy elpárolognak a levegőben. De az is lehet, víz tapad hozzájuk a magasban, és esőcsepp formában koppannak a háztetőn. Erre aligha mondhatnánk, hogy ez ám a meteoriteső…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!