Egyre többen osztanak meg olyan posztokat a világháló közösségi oldalain, hogy most már jó volna, ha véget érne ez az év – mondván, sok híres ember, kedvelt művész, író, sztár halt meg 2016-ban. A rossz hír az, hogy ezeknek a bejegyzéseknek, azon kívül, hogy, persze, érzelmi töltése van, meglehetősen rossz az üzenete. Egyrészt azért, mert a világon másodpercenként meghal két ember, másrészt erről legkevésbé a 2016-os év tehet.
Számszerűsítve: azon a napon – 2016 karácsonyának első napján –, amikor meghalt például George Michael énekes, s emiatt a Földön milliónyian fejezték ki részvétüket, további 150-160 ezer ember távozott az élők sorából.
Közülük elenyésző azoknak a száma, akiktől családjuknál, rokonságuknál, szűkebb környezetüknél többen is búcsúztak, nemhogy milliók. Ám tény, hogy a halottak között egyre több az ismert ember. Ez ugyanakkor csakis annak köszönhető, hogy a kommunikációs eszközök, felületek és csatornák technológiai fejlődése és terjedése miatt egyre többen vannak azok, akiket valamiért ismerünk – kedveljük vagy éppen utáljuk őket.
Amerikai tudósok már évekkel ezelőtt kiszámolták, hogy az emberiség valamikor a napóleoni háborúk után léphette át az egymilliárdos lélekszámot. Tiberius császár idejében, akkor, amikor Jézust keresztre feszítették, még csak 300 milliós lehetett a Föld lakossága.
A bolygón pedig 105-110 milliárd ember élhetett – és halt meg – eddig, összesen, amióta az ember ember. Vagyis, ismerve a tendenciát, nem érdemes olyan nagyon várni a 2016-os esztendő végét, hiszen a szilveszter nem vet véget semminek. Sem születésnek, sem halálozásnak. Sőt: 2017-ben alighanem több olyan személyről szólnak majd a hírek, akiket ismerünk és kedvelünk, s akiknek halála valamiért megérint minket.
Különösen egy olyan bolygón, ahol már naponta mintegy 400 ezer ember születik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!