Felhőtlen estéken és hajnalokon különösen fényesen ragyog manapság egy csillag. Vagyis bolygó az, a Vénusz, a Naprendszer második bolygója, de a népnyelv nem vétetlenül hívja Esthajnalcsillagnak. Saját fénye nincs, légkörét a Nap világítja meg, akárcsak a Hold felszínét, viszont a Földről nézve ez a harmadik legfényesebb égitest, amit látunk. Esténként ezért is látjuk a Vénuszt csillagként ragyogni, a horizonttól nem is olyan magasan, és hajnalban ez a fényesség tűnik el utoljára az égről, mielőtt a Nap felkel.
A Vénusz a Naprendszer egyetlen olyan bolygója, amelyiknek neve nőnemű. Vénuszt a szerelem és szépség istennőjének tartották az ókori Rómában.
Bár a legtöbben a Földet is nőneműnek tartják, rajta kívül nőnemű (törpe)bolygó még a Naprendszerben a Ceres (az aratás és az anyai szeretet istennője), az Eris (görögöknél a viszály istennője) és a Haumea (hawaii védelmező és termékenységisten), a különös, nyújtott tojás alakú és igen gyorsan pörgő égitest.
További érdekesség, hogy a Vénusz példáján viszonylag pontosan meg lehet mondani, mi történik akkor, ha egy bolygó légköre túlmelegszik – és nem csak a Nap közelsége miatt. Légköre igen nehéznek mondható, tömege a földi légkör 93-szorosa, és ha egy ember kiállna a Vénusz felszínére, olyan nyomás nehezedne rá, mint mondjuk a Csendes-óceánban egy kilométer mélyen – ha képes volna olyan mélyre merülni megfelelő nyomáskiegyenlítő berendezés nélkül. Tengeralattjárók sem buknak ilyen mélyre, csak speciális merülőkabinok, igaz, azok akár több ezer méter mélyre, ember nélkül akár koppanásig.
A Vénuszt azonban csakis túlfűtött légköre teszi a földiek számára láthatóvá. S bár vannak elméletek, melyek szerint a nők a Vénuszról érkeznek a Földre, azon túl, hogy ebben túl sok értelmet nem kell keresni, érdemes gyönyörködni a bolygó légköréről visszavert napsugarak fényében.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!