Az elmúlt hét közepén török tankok lépték át a szíriai határt. Az Eufrátesz Pajzs nevű hadművelet célja – ahogy Binali Yildirim török miniszterelnök fogalmazott –: megtisztítani a régiót mindenfajta terrorszervezettől. Tény, hogy a határ túloldaláról, az Iszlám Állam által elfoglalt Dzsrablúszból hetek óta lőtték a török Karkamışt. Az is tény ugyanakkor, hogy Törökországnak kapóra jött a casus belli.
A török tankhadosztály azonmód nekilátott kifüstölni az észak-szíriai kurd csapatokat is. Azokat a kurdokat, akik korábban – elsősorban Irakban – oroszlánrészt vállaltak az ISIS elleni harcokban. Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszter felszólította a szíriai kurd fegyvereseket, hogy térjenek vissza az Eufrátesztől keletre, ellenkező esetben „Törökország azt teszi majd, amit kell”. A törökök számára a kurdok nagyobb veszélyt jelentenek, mint a dzsihadisták.
A kurdok célja elsősorban nem az ISIS elleni háború, hanem önálló állam létrehozása. Ezt pedig Törökország, amelynek területén csaknem 15 milliós kurd kisebbség él, semmiképpen nem akarja. A helyzetet bonyolítja, hogy bár eddig minden jelentősebb kurd politikai erő terrorszervezetnek számított az Egyesült Államok és a világ szemében, de a kurdok közben az ISIS elleni küzdelem egyik legszimpatikusabb szereplőjévé váltak, és a „hivatalos” szíriai vezetéssel (vagyis Aszaddal) vagy az Iszlám Állammal ellentétben a nyugati közvélemény ma már talán támogatná egy önálló kurd állam létrejöttét is.
Miközben mind átláthatatlanabbak az erő- és érdekviszonyok a háború sújtotta Szíriában, egyre több jel utal egy új hatalmi tengely létrejöttére. Az Iszlám Állam elleni háború résztvevői eredetileg az Egyesült Államok vezette európai és öböl menti szövetségesek voltak, a hátteret pedig a legfőbb térségbeli NATO-szövetséges, Törökország biztosította. A török puccs utáni tisztogatás óta az Egyesült Államok és Törökország kapcsolata enyhén szólva is feszült, miközben Vlagyimir Putyin egyre barátságosabb hangot üt meg Erdogannal. Oroszországnak és Törökországnak egy dologban mindenképpen azonosak az érdekeik: befolyásukat és pozícióikat a térségben csak úgy tudják biztosítani, ha Szíria „hivatalos” vezetőjét, Bassár el-Aszadot segítik az Egyesült Államok által támogatott ellenzéki milíciákkal szemben. Látszólag mindannyiuk közös célja az ISIS legyőzése, ám valójában a befolyás, az olajkészletek ellenőrzése és az állandó katonai jelenlét biztosítása.
És akkor megjelent a színen Irán. A perzsa állam, amelyet atomprogramjával és a nemzetközi terrorizmus burkolt és kevésbé burkolt támogatásával ma is a Nyugat és főleg az Egyesült Államok egyik legfőbb ellenségének tartanak, a szíriai konfliktust használja fel arra, hogy visszatérjen a nemzetközi politikába. Első körben katonai tanácsadókat és önkénteseket küldött Szíriába, ám mostanra körvonalazódni látszik egy új és egyre erősebb szövetség is, amelyben Irán fontos szerepet játszik. A héten Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszter váratlan látogatást tett Teheránban, ahol az iráni külügyminiszterrel megegyeztek abban, hogy „a legfontosabb most Szíria területi egységének megőrzése”. Néhány nappal korábban pedig Irán átengedte egyik légibázisát az orosz légierőnek, hogy onnan indíthassák gépeiket Aleppó bombázására.
Oroszország ezzel vissza is tért a Közel-Keletre. Putyin egyértelmű célja a radikális szunniták megállítása, és ebben nagyszerű szövetségesekre talált Iránban és Törökországban. Az erősödő orosz–iráni–török kapcsolatok valóban segíthetik az Iszlám Állam elleni harcot, ám csökkentik a nyugati államok regionális befolyását, és új hatalmi központot hozhatnak létre a Közel-Keleten.
Békülnek?
Joe Biden, az Egyesült Államok alelnöke megerősítette, hogy a török hadsereg akcióját Dzsarablúsz elfoglalására amerikai vadászgépek is támogatták. Az alelnök csütörtökön Ankarába utazott, ahol a júliusi puccskísérlet után támogatásáról biztosította Törökországot. Az alelnökre ezúttal az egyensúlyozó szerepét osztották Washingtonban. Biden közölte: az Egyesült Államok nem zárkózik el Fetullah Güllen hitszónok kiadásától Törökországnak (Ankara egyértelműen őt és kiterjedt alapítványi hálózatát vádolja a katonai puccs előkészítésével), de – mint mondta – egyelőre nem kaptak egyértelmű bizonyítékot Güllen szerepéről a puccskísérletben. Biden hozzátette: „megérti a török emberek dühét”, de országában az igazságszolgáltatás nem úgy működik, hogy az elnök bármire utasíthatja a bíróságokat. Biden még egy gesztust tett Erdogannak Ankarában: figyelmeztette a szíriai kurdokat, hogy az Egyesült Államok csak akkor segíti őket, ha visszavonulnak az Eufrátesz túloldalára.
Három figyelmeztető lövést adott le egy amerikai hadihajó, miután az Iráni Forradalmi Gárda egyik hajója túlságosan közel ment hozzá. Elizabeth Trudeau, az amerikai külügyminisztérium szóvivője azt mondta, hogy az ehhez hasonló esetek „szükségtelenül növelik a feszültséget”. A Pentagon szerint iráni hajók zaklatják mostanában a hadihajóikat a Hormuzi-szorosnál.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!