– Kinevezésekor azt mondta, hogy a Tháliában nem lesz társulat, mert befogadó színház, aztán mégis lesz.
– Arról a szándékáról már letett, hogy Kádár Jánosról készítsen filmet?
– Egy producer körbejárt a témával. Bizonyos ideig igény mutatkozott a filmre, aztán alábbhagyott az érdeklődés. Egy színházi embernek meg kell értenie, hogy egy olyan téma, ami addig fontos volt, egyszer csak senkit nem érdekel.
– Moldova György Kádárról szóló könyvéből néhány éve 100 ezer példány kelt el, ami igencsak kiugró sikernek számított.
– Az akkor volt. Azóta leérettségiztek, akiket utoljára érdekelt ez a téma. Engem az izgatott Kádárban, hogy jellegzetesen 20. századi ember volt. Annak a véres, kegyetlen évszázadnak emblematikus alakja, áldozata és tettese.
– Most mi érdekli?
– Különböző történelmi témák. Például a 900-as évekről nagyon szeretnék filmet csinálni. És még a Thália érdekel nagyon, szeretném, ha beindulna, és jól menne. Az eddiginél karakteresebb lenne, és jobban vonzaná az ifjúságot.
– Szereti, hogy százfelé kell rohangálnia?
– Igen, szeretem, most még.
– Schwajda György imádott színházat igazgatni, de mindig panaszkodott, hogy ő azért tulajdonképpen író, és a direktorság sok idejét vonja el az alkotómunkától. Ön hogy van ezzel? Nem vonja el túlzottan az írástól?
– Visszatérek még az íróasztalhoz, ha kialakultak a színházban a dolgok.
– Dalszövegeket azért most is írt. Például Udvaros Dorottya önálló estjéhez.
– Igen, de dalszöveget bármikor, bármilyen munkakörülmények között tudok írni. Gyorsan, könnyen megy. Nem tudok elképzelni olyan foglalkozást, ami mellett ne űzhetném. A zeneszerző hozza a zenét, és az ő társaságában, saját magam legnagyobb csodálkozására is, rögtön megírom rá a szöveget.
– Ahogy kinevezték igazgatónak, Cseh Tamás emlékére koncertet tűzött műsorra.
– Ment már egy éve ez a koncert, csak most részben kicserélődtek a színészek. Szeretem ezeket a dalokat, és szerintem nem mutatták meg magukat eléggé minden oldalukról.
– Sokan azt hitték, ezek a dalok ugyanúgy csak Cseh Tamáshoz kötődnek, ahogy Hofihoz a szövegei. A kaposvári színinövendékek viszont remek estet állítottak össze belőlük.
– Tamás halála után emlékkoncertek voltak, képzett és közkedvelt énekesekkel. Az ő előadásukban nem voltak ezek a dalok olyan jók, hogy az ember azt gondolta volna, Tamás nélkül is megélnek. Amikor viszont színészek énekelték őket, például a kaposvári egyetemisták, megszólaltak. Így rájöttem, hogy Tamás tulajdonképpen színész is volt, azért is illettek hozzá ezek a dalok.
– Kecskemétre, Zalaegerszegre, a Magyar Színházba is pályázott. Miért éppen a Tháliát kaphatta meg?
– Nem tudom, így hozta a véletlen. Szerintem a többi fiaskó, amikor nem sikerültek a pályázataim, az is véletlen volt.
– Politika ebben nincs?
– A politika véletlenszerűsége benne van.
– Igazgatóként nem kell megfelelnie bizonyos elvárásoknak?
– A közönségnek kell megfelelnem.
– Azért láttunk olyan eseteteket, hogy másnak is meg kellett felelni, már ahhoz is, hogy valaki igazgató legyen.
– Ha nem feleltem meg, nem lettem igazgató, ha megfeleltem, igazgató lettem. Többször nem feleltem meg, és nem változtattam a módszeremen.
– Ön vállaltan jobboldali ember?
– Páran elneveztek annak. Hozzászoktam ahhoz, hogy különféle dolgokat mondanak rólam. Ha most ezt mondják, akkor ezt mondják.
– Már, amikor A Hídember című filmet csinálta, akkor is ezt mondták.
– Akkor kezdődött. És azóta egyfolytában mindennek kikiáltanak.
– Tudja, hogy már azt is pletykálják, a bezárt Budapesti Kamaraszínház Tivoli Színházát is szeretnék megszerezni, akár tévéstúdiónak.
– A Tivoli régóta és most is a Thália birtokában van. A Budapesti Kamara ott szívességből játszott. Meg kellene oldani a tévéfelvételeket. Fokról fokra akarunk haladni. Szeretnénk mind több produkciót fölvenni tévére, vidéki és határon túli magyar előadásokra is gondolunk. Azt szeretnénk, ha a Thália kulturális központtá válna.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
