Egy Mikroszkóp 50 éve – „…külön jogosítványa volt a bátorságra, az úgynevezett »beolvasásra«.” – írta halála után, 1980-ban a Mikroszkóp Színpad legendás alapítójáról, Komlós Jánosról a Film Színház Muzsika publicistája. De ugyanezt írhatta volna magáról a színházról is, amely 1967-ben született és 2012-ben helyezték végső nyugalomra. Mondhatnánk: ha élne, most lenne 50 éves.
A Mikroszkóp (ahogy mindenki nevezte) nem egyszerűen egy volt a budapesti játszóhelyek közül. Ez volt A Politikai Kabaré. Bár kabarét máshol is játszottak (például a Vidám Színpadon, amely már jóval a Mikroszkóp alapítása előtt működött), de a Mikroszkóp más volt. Elsősorban Komlós János miatt. A Népszabadság – korábban a Magyar Nemzet – kulturális rovatvezetője jó érzékkel kilincselt 1966-ban különböző pártkorifeusoknál azzal, hogy szeretne nyitni egy színházat, amelyben anélkül hozná felszínre a rendszer visszásságait, hogy természetesen magát a rendszert nem kérdőjelezné meg. Komlós egyike volt a Kádár-rendszer vezető értelmiségeinek.
1922-ben született, pesti zsidó polgári családban. Rabbiképzőben tanult, később csatlakozott az Államvédelmi Hatósághoz, a kor rettegett belügyi „elit” csapatához. Több nyelven beszélt, akik valaha dolgoztak vele, briliáns koponyának írták le. Szinte mindenhez értett. Talán a színházcsinálás volt az egyetlen, amihez nem, de fantasztikus érzékkel választotta ki a munkatársait, és hajlandó volt tanulni.
„Komlós kiterítette a Népszabadság kulturális rovatát a színpadra, és úgy csinált színházat” – meséli Sas József. A színház későbbi direktorát Komlós Kecskemétről hívta játszani a Mikroszkóphoz 1973-ban. „Komlós imádta a színházat, a tehetségeket, és imponált neki, hogy együtt dolgozhat fantasztikus színészekkel.” Tudta, hogy a sikerhez népszerű művészekre van szüksége.
Így játszott a Mikroszkóp deszkáin az első időkben Major Tamás, Gera Zoltán, Pécsi Ildikó, Agárdi Gábor, Sós Edit és Harkányi Endre. És így került oda Hofi Géza is, akinek személye egy idő után meghatározta a Mikroszkóp arculatát.
Kitolja a falakat
A 180 férőhelyes kis színpad épülete 1910 óta áll a Nagymező utcában. 1920-tól a Terézvárosi Kaszinónak, később kártyaklubnak adott helyet, de 30 éven át itt működött a Rátkai Klub is. Ez volt Budapest legkisebb színháza. Ezt a helyet szemelte ki magának Komlós, aki haláláig vezette az intézményt.
Ahová az első bemutatótól kezdve csak nagy protekcióval lehetett jegyet kapni. Nagy szerepe volt ebben Hofi Gézának. Hofi 1969-ben csatlakozott a Mikroszkóphoz. Az akkor még csak haknikból ismert parodistát Marton Frigyes, a színház (és a Rádiókabaré) rendezője ajánlotta Komlósnak. Utóbbi látta meg benne azt, ami végül lett: „a plebejus humor professzorát” – írja Markos Zoltán a Volt egyszer egy Mikroszkóp című könyvében. Hofi a mai stand uposok előfutára volt, csak olyan magas nívón, amelyre a maiak – tisztelet a kivételnek – nem képesek.
Látszólagos rögtönzései mögött mindig hetek, hónapok kemény és precíz munkája volt. Figuráját Marton alakította, szövegeit kezdetben Komlós. Évekig ők – Komlós és Hofi – voltak azok, akiknek „szabad volt” kimondaniuk olyasmit, amiről az egyszerű közemberek nyilvánosan csak fojtott hangon beszélhettek. „Komlós a falakat tolta ki, amennyire lehetett. Intelligens ember volt, nagyon jól működött benne az öncenzúra.
Persze mindenkiben működött, de mégis ő volt a főnök, ő tudta mindig a legjobban, meddig lehet elmenni. Ez az ő privilégiuma volt. Legfeljebb még Hofié, de ő meg teljesen a Komlós keze alatt volt” – mondja Sas.
Rang és nyűg
A Mikroszkópban fellépni rangot jelentett. „Engem 1968-ban, a Ki Mit Tud? döntője előtt hívott fel Komlós személyesen. Látott a tévében, azt kérdezte, volna-e kedvem fellépni a műsorban. Összepisiltem magam a gyönyörűségtől – meséli Gálvölgyi János, aki még jóval Hofi és Sas érkezése előtt játszhatott az új színházban. – Álmomban sem gondoltam, hogy én, a kezdő senkiházi egy színpadon fogok állni olyan nagyágyúkkal, mint Komlós vagy Major.” Gálvölgyi aztán összesen kilencszer lépett fel a Mikroszkópban a Komlós-érában. „Én színész akartam lenni, nem parodista” – magyarázza. Aztán 1989-ben, amikor már Sas József volt az igazgató, többször játszott itt, sőt volt két önálló estje is.
Nem mindenki volt maradéktalanul boldog a Mikroszkópon. Komlós néha úgy szerződtetett színészeket, ahogy annak idején a Honvéd a focistákat. Ha szüksége volt valakire, egyszerűen „kikérte” az anyaszínházától.
A korabeli pletykák szerint például Harkányi Endrét a Vígszínház főrendezője, a pártban nem túl jól fekvő Várkonyi kénytelen volt elengedni, mert Komlós a művelődési miniszternek szólt az „érdekében”. Gera Zoltán pedig egy koncepciós ügy miatt ült korábban börtönben, így neki sem volt sok beleszólása abba, hova szerződik. „Ez úgy igaz, hogy mindenki oda akart menni, de volt, aki amikor ott volt, rosszul érezte magát” – mondja Sas.
Gera például nehezen viselte a számára elviselhetetlenül balos Komlós stílusát. Miközben fantasztikus szerepeket játszott korabeli szovjet darabokban – állítja.
Sas és vége
Komlós halála után öt évig egykori harcostársa, Marton Frigyes vitte „a boltot”. Marton igyekezett minél többet megőrizni mindabból, amit Komlós felépített, de politikai bátorságban sosem merészkedett el addig, mint elődje és barátja. Viszont a Mikroszkóp (és a magyar kabaré) neki köszönhette Verebes Istvánt, a Markos–Nádas duót, Farkasházy Tivadart, Boncz Gézát, Sinkó Péter és Nagy Bandó Andrást, hogy csak a legismertebbeket említsük. És Marton érdeme volt Lenin is. Pontosabban az ötlet, hogy megidézzék a nagy szovjet teoretikus és forradalmár alakját a kabaréban. Sas József alakítása máig emlékezetes, és valószínűleg nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Martontól éppen ő vegye át a stafétabotot. 1985-ben a Kádárrendszer már csak önnön árnyéka volt, de politikai kabarét csinálni még akkor is csak „legfelsőbb” beleegyezéssel lehetett. Sas bejelentkezett az első titkárhoz, aki fogadta is. A direktor – bölcsen – nem támogatást kért, mindössze annyit, hogy Kádár, ahogy korábban Komlós és Marton idejében, jöjjön el a Mikroszkópra szilveszterkor. Azzal, hogy Kádár 1985-ben is ott ült a díszpáholyban Aczél Györggyel, az egyébként nagyon tehetséges kabarécsináló Sas „megcsinálta” magát is.
A Sas József vezette Mikroszkóp kitágította a kabaré műfaját: a politikai konferanszok és jelenetek mellett rendszeresen léptek föl a kor média-fenegyerekei: Forró Tamás, Havas Henrik, Juszt László és Mester Ákos. Számos nagy sikerű, telt házas kabarét mutattak be abban a 24 esztendőben, amíg Sas volt a Mikroszkóp vezetője.
Az utolsó időkben már nemcsak a sértődős politikusokkal, hanem egy új műfaj megjelenésével is meg kellett küzdenie a színháznak. A fiatal stand uposok sok nézőt szívtak el a hagyományos kabarétól.
Sas után átmenetileg jött Selmeczi, aztán Verebes, végül pedig Nádas György, de a Mikroszkópba egyikük sem tudott életet lehelni. Számos kanyar és átnevezés után a színház 2012-ben szűnt meg. Pontosabban átalakult: Mikroszínpad néven a magyar kabarétörténet legjelentősebb színháza ma a Thália próbatermeként funkcionál.
Komlós bevezette, hogy az előadás szünetében a nézők előre kikészített papírlapokra kérdéseket írhattak, amelyeket ő az előadás második részében megválaszolt. A kérdéseket egy urnába lehetett bedobni, amit a díszítők a szünet végén bevittek Komlós öltözőjébe, ahol kiválogatta, majd kigondolta a válaszokat. [1968-at írunk], a függöny felmegy, Komlós kijön, kezében a cédulákkal.
Pár szellemes válasz után egy újabb kérdés:
„Lehet-e most gépkocsival Csehszlovákiába menni?” Komlós válasza: „Miért? Milyen tankja van?” (Részlet Markos Zoltán: Volt egyszer egy Mikroszkóp Színpad című könyvéből)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!