Humorfesztivál, 2015. február 11–15., Thália Színház
A nagyszínpad egyértelműen a vidékieké volt a Thália Színház 3. Humorfesztiválján. Bár a szervezők a humor teljes spektrumát igyekeztek felvonultatni az öt nap alatt, az esemény akár a Vidéki Színházak Fesztiválja folytatásának is tekinthető. Ha ezzel a névvel lehet nézőket becsalni egy-egy vidéki vendégjátékra, és lehet újabb olyan fesztivált szervezni, ahol az ország különböző pontjáról érkező előadásokat, s ritkán látott remek színészeket nézhet az ember, ám legyen…
A miskolciak Örkény klasszikusát, a Tótékat hozták Béres Attila precízen kidolgozott rendezésében, Görög László izgalmasan új megközelítésű őrnagyával (mellyel kiérdemelte a fesztivál legjobb férfialakítás díját), s Czakó Juli minden szempontból jelentőssé növelt Ágikájával. A háború is markánsabban volt jelen az előadásban, mint ahogy azt megszoktuk. Pusztító ereje s áldozatainak nyomasztó tömege plasztikusan képződött a színre a regimentnyi ingsor és ingfal monumentális mementójával, melyre rendre háborús filmhíradók vetítődtek. A mű részletgazdagságát felmutató előadás szokatlan színekkel és hangsúlyokkal szolgált. Valamint azzal a nyugtalanító végmomentummal, hogy a zsarnok pusztulásával megnyugodni nincs okunk, hiszen a tanítványok túlélik mestereiket.
Pécsről egy Hitchcock-adaptáció, Patrick Barlow 39 lépcsőfok című bűnügyi komédiája érkezett, melyben virtuozitásra sarkallva négy szereplőre szűkítve jelenik meg 30 szerep. Igazi jutalomjáték ez, melyet Horgas Ádám vezényelt le játékosan, ötletekben dúskálva, feszes tempóban, a Rózsaszín párduc zenéjére és stílusában. Mégis a szellemesen változatos vetített díszlet avanzsált az előadás legemlékezetesebb elemévé, amely a hajszálpontosan összehangolt csapatmunkával párosulva fergeteges szórakoztatást eredményezett. A már több díjjal is jutalmazott előadás a Humorfesztivál fődíját kapta.
Némiképp kakukktojásnak bizonyult a nyíregyháziak szimbolikus tandrámája, Max Frisch félelemből eredő tévutakról s behódolásról szóló erősen társadalomkritikus abszurdja. A Biedermann és a gyújtogatók Keszég László rendezésében adekvát előadás, izgalmas, abszurdba illőn tébolyult koreográfiával (Gergye Krisztián), és egy erősebb második résszel. S bár ekkor valóban elszabadul a pokol, a bohózatos paródiába burkolt moralitás világszatírája most mégsem bizonyult elég tüzesnek.
Feydeau legnépszerűbb művével vendégszerepeltek a szombathelyiek záró produkcióként. A hülyéje Réthly Attila keze alatt egy közepes invencióval előcitált, megbízhatóan bonyolódó színház. Bohózat, nem több, nem kevesebb, kicsit terjengősen, feledhetően. Ám a színészek élvezetes játékával és Bajomi Nagy György kiemelkedő alakításával.
A fesztivál stúdióprodukciói közül a legjobb Ötvös András lehengerlőn energikusan előadott A csemegepultos naplója lett.
A Rózsaszín párduc stílusában fogant a Pécsi Nemzeti Színház fődíjjal jutalmazott előadása, a 39 lépcsőfok, mely John Buchan 1915-ös regénye és Alfred Hitchcock 1935-ös filmjének adaptációja.
Örkény István Tóték című színművének őrnagya a legjobb férfialakítás díját hozta Görög Lászlónak. A Miskolci Nemzeti Színház előadását Béres Attila rendezte.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!