A Nagymező utca környékén színházat nyitni saját bevallásuk szerint is olyan, mint vizet vinni a tengerbe, ám a Mozsár Műhely alapítói azt ígérik: rendhagyó produkciókat láthat az, aki idelátogat. Megelevenedik itt Karnyóné, Csokonai klasszikusa, épp csak három úszónak öltözött fiú előadásában – de a repertoáron elfér az egyszereplős monodráma, a bábjáték és a zenével kísért versfelolvasás is. Az alkotók újszerű látásmódja az, ami összeköti a sokszínű kínálat darabjait. A produkciós vezető Megyeri Lénával beszélgettünk.
– Nemrég nyílt a hely, és egészen fiatal, szárnypróbálgató művészek is feltűnnek itt. Kik azok, akiknek elsősorban megpróbálnak lehetőséget adni?
– Az első évadunk repertoárja a tavaly nyáron meghirdetett „Mozsár Műhely pályázat” nyertes produkcióiból alakult ki. Erre a pályázatra független színházi alkotók, műhelyek jelentkezését vártuk. A pályázók köre nagyon színes volt életkort, színházi hátteret és tapasztalatot tekintve is, és a nyertesek kiválasztásánál a fő szempontunk a minőség volt, illetve az, hogy a tervezett produkció illeszkedjen a hely alakuló arculatához. Fontosnak tartjuk, hogy a tapasztalt és ismert művészek mellett időről időre lehetőséget adjunk fiatal tehetségeknek is. Az első évad bemutatói közül kettőt (Karnyóné, 100 szóban a Város) pályájuk elején járó, tehetséges fiatalok hoztak létre, és a havi rendszerességű Beszélő levelek produkcióban is gyakran feltűnnek budapesti és kaposvári színművészeti egyetemisták.
– Vannak rendhagyó előadások is, például az említett Beszélő levelek, aminek során híres emberek levelei kerülnek felolvasásra, de gyerekeknek szóló bábdarabokat is láthatunk. Mi az, ami összekapcsolja ezeket a nagyon különböző produkciókat?
– A Mozsár Műhely szlogenje: „Színház újragondolva”. Ez azt jelenti, hogy olyan produkciókat mutatunk be, amelyek akár műfajilag, akár formailag, akár tartalmilag valamiben újszerűek, különlegesek.
– A Karnyóné előadása során három fiú nagyon kevés eszköz segítségével ad elő egy nehéz nyelvezetű klasszikust. Egy másik előadás, a Szépkisnap, egyszereplős monodráma. Tudatos, hogy ennyire minimalista előadások kapnak lehetőséget?
– A hely mérete és technikai adottságai szabnak bizonyos korlátokat, főleg kevés szereplős, viszonylag kis technikai igényű előadások valósíthatók meg a térben. Ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy ezek a korlátok nem okoztak semmilyen problémát a nálunk dolgozó alkotóknak. Kifejezetten szeretik a teret, szeretnek itt dolgozni, és szárnyal a fantáziájuk és a kreativitásuk.
– Mit tapasztalnak, milyen a közönség, kik az érdeklődők az egyes előadásokra?
– Egyre nagyobb az igény a nagy kőszínházak mellett a kisebb, intimebb terekben megvalósuló előadásokra, ahol közvetlenebb a kapcsolat a nézők és az alkotók között. Akik nyitottak erre, azok örömmel fedezik fel a helyet és az előadásainkat.
– Milyen új előadásokkal készülnek a tavaszi szezonra?
– Az évadban még négy bemutatónk lesz. Az „Április Párizsban” egy kétszemélyes vígjáték, amelyet Horgas Ádám rendez. Róla tudható, hogy munkáiban mindig nagy hangsúlyt fektet a látványra – érdekes lesz ezt most egy ilyen kis térben megtapasztalni. Március végén lesz látható a Notesz – „Hanyas vagy, Radnóti?” című színházi-irodalmi est Balog József előadásában. A Tavaszi Fesztivál keretében mutatjuk be a 100 szóban a Város című előadást, amelyben két fiatal színész (Szilágyi Csenge és Nagy Dániel Viktor) Budapestről szóló történeteket mesél el sok zenével kísérve. Májusban pedig a Trió című produkció lesz látható, amely egy szerelmi háromszögről szól, és amelynek különlegessége, hogy szereplője három klasszikus zenész lesz, akik nem csak zenei, de színészi képességeiket is megmutatják majd.