Lubickol a ripacskodásban

– Meglehetősen furcsa szerep, amit a Végtelen szerelem című produkcióban játszik. A jelenetek között tulajdonképpen konferálva, a szerelem fiziológiáját taglaló, tudományoskodó szövegből kell humort csiholnia. Ez csaknem lehetetlenség, mégis learatja a siker jó részét.

Hajdu Steve: Ha normális próbaidőben megkapom a szöveget, én is megrémülök, hogy mi ez, ebből nem lehet semmit csinálni! De a bemutató előtt egy héttel jött a felkérés Szerednyei Béla rendezőtől, és mivel nagyon kevés idő volt, azt mondta, mindegy, hogy mit, csak csináljak belőle valamit. És miután első héten, a próbákon általában a színész túlzásokba esik, és különböző acsarkodásokat hajt végre, én ezeket az acsarkodásokat csináltam.

– Vagyis ripacskodik?

Hajdu Steve: Igen, igen. Ripacskodom, és a kevés idő miatt nem szóltak rám, hogy „jaj, úristen, ezt ne csináld!” Nekem ez jó, mert lubickolhatok a ripacskodásban.

– Sok olyan szerepe volt, amiben gegeket lehetett egymásra halmozni, a Gyalog-galoppban éppen úgy, mint a Kövekkel a zsebében előadásában, vagy most a Spamelotban. Ezekben a produkciókban igencsak volt módja arra, hogy „nekiszabaduljon”.

Hajdu Steve: Én ezeket nagyon szeretem. A lelkemhez ez áll közel. Tudom, hogy a barátaim, a kollégáim, a rendezők szeretik, ha komikusokból drámai színészeket faragnak, de megmondom őszintén, hogy tragikus szerepekben kicsit unatkozom.

– Vagyis nem azok közé a komikusok közé tartozik, akik titokban Hamletet vagy később Lear királyt akarnának játszani?

Hajdu Steve: Esküszöm, hogy nem vágyom erre. Amikor még a Vígszínház társulatának tagja voltam, ott többször próbálkoztak vele, hogy tragikus szerepeket játsszam. Érdekes volt, de úgy voltam vele, mint a zsiráffal az állatkertben, hogy szép, aranyos, de otthonra nem kéne.

– Miért nem mennek önnek a tragikus szerepek?

Hajdu Steve: A többiek azt mondják, hogy mennek, de nekem kedvem nincs hozzájuk. Engem az nem érdekel, hogy szépen, lassan, a középhang alatt beszélve, elaltassam a nézőket. Amikor a rendezőnek mondom, hogy alszanak a nézők, azt feleli: „Nem, nem, figyelnek…” Én erre megkérdezem, hogy „de csukott szemmel figyelnek?”

– Ön szerint minden tragédia unalmas?

Hajdu Steve: Nem minden tragédia. De az a baj, hogy nem minden tragédiát Asher Tamás vagy Gothár Péter rendez, hanem mások is.

– A Spamelot előadása egy agymenés. Ilyenkor a próbákon teljesen szabadon engedi magát?

Hajdu Steve: A próbákon igen, de az előadásokon nem. Akkor már arra törekszem, hogy halálpontosan megvalósítsam azokat a dolgokat, amiket a próbákon rögzítettünk.

– Fogalmazhatok úgy, hogy a próbákon dől önből a hülyeség?

Hajdu Steve: Igen. Gyerekkoromban, és még a középiskolában is rossz gyerek voltam. A próbáról azt gondolom, hogy az egy olyan játszóhely, ahol lehet rosszalkodni, bár gyakran rám szólnak, hogy züllesztem a próbát, pedig szerintem csak kísérletezek.

– A Heti hetesben végül is munkaköri kötelessége, hogy dőljön önből a hülyeség.

Hajdu Steve: Ott tényleg rosszalkodhatok hivatalosan is.

– Amikor fiatalításként betették a műsorba, nyilván csúnyán néztek önre a többiek.

Hajdu Steve: Igen, de nagy mázlim volt, mert a hat emberből hárman kollégáim, és már játszottam velük együtt. Ezért valahogy megpróbáltak segíteni. Azt nem éreztem, hogy kigolyóznának, de azt igen, hogy rám szólnának, hogy na, álljak meg egy kicsit. Ez olyan, mint amikor egy futballcsapatba leigazolnak egy fiatalt, aki bír futni, és dolgozni akar. És az idősebb csatár rákiabál a gyerekre, hogy „Figyelj, lassítsál már, mert mi is szeretnénk még egy kicsit futni és futballozni!”

– Ez a műsor nyilván jókora népszerűséget hoz, de attól kezdve, hogy ön ebben megjelenik, azonosítják egy politikai oldallal.

Hajdu Steve:Engem ez nem nagyon zavar.

– Baloldali ember?

Hajdu Steve: Inkább azt mondanám, hogy liberális vagyok. De az is lehet, hogy ez a színház miatt van így, hiszen a darabok nagy része toleranciáról, megértésről, egymás iránti tiszteletről szól, arról, hogy gyámolítsuk az elesetteket.

– Fölhúzza magát azon, ami az országban történik?

Hajdu Steve: Otthon dühöngő típus vagyok. Nem vagyok harcos ellenzéki, szerintem nem is leszek, mert az nem áll nekem jól.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!