A nyugat.hu internetes oldal olvasóinak szavazatai alapján továbbra is az igazgatói székben érezheti magát Jordán Tamás, a szombathelyi Weöres Sándor Színház vezetője, aki újraindult a direktori posztért, Dömötör Tamás és Koltay Gábor vetélytársaként.
A pályázatnak május 31-én lesz eredménye, a döntést a közgyűlés hozza meg a bizottsági ülések (szakmai, gazdasági, kulturális stb) előterjesztései alapján.
– Fogadna rá, hogy ön lesz a befutó?
– Maradjunk annyiban, hogy az ember soha sem lehet biztos. Reménykedem.
– Úgy kezdte a mostani pályázatát, mint a Nemzeti Színház igazgatói posztjáért írt munkáját 2002-ben, miért?
– Már csak babonából is. Ráadásul azóta is ugyanúgy gondolom, hogy „mindennek az Egyetemi Színpad az oka”. A sejtjeimbe ivódott a meggyőződés, hogy a színház nemcsak az előadásoknak ad otthont, hanem hatékony helyszíne a találkozásoknak, beszélgetéseknek, tartalmas együttléteknek. A színház világában misszionárius vagyok.
– A pogányok kereszténységre térítésén munkálkodik?
– Az előadó-művészet, a színház képviseletében szeretném megtéríteni azokat, akik azt hiszik, hogy a kultúra nem tartozik szervesen az életükhöz. Rá kell döbbenteni őket, hogy a már csak az anyagiakról szóló sivár világukból úgy tudnak megmenekülni, ha lélekben értékesebbé válnak, ha ez a belső erő alkalmassá teszi őket, hogy érzékenyek legyenek a szociális gondokra, hogy egymásért tenni kész közösséget tudjanak kialakítani. Nem szabad, hogy a jövő generációja azt a már jól ismert és sajnálatos közönyt kapja örökségül, amely jelenleg jellemzi világunkat, nem szabad azt hinniük, hogy nincs egyéni felelősségük a világ menetének alakulásában.
– És mindezt miért éppen Szombathelyen próbálja megteremteni?
– Egyrészt mert kevés kedvesebb város van Magyarországon. Több mint három és fél éve élek itt a családommal, már a lakcímkártyánkon is 9700 az irányítószám, a kisfiam itt jár iskolába. Másrészt itt még nem volt korábban színház, elölről lehetett kezdeni az építkezést. Az elmúlt öt év csak a folyamat kezdete volt. Tavaly január óta működik az a gyönyörű, új színházi épület, ahol szeretném folytatni az elkezdett munkát. Nagy változásokat nem tervezek, célom a színházi előadások mellett egy olyan szellemi központ létrehozása, amellyel az agora szerepét is betölti a szombathelyi színház.
– Múlt héten volt Molière A nők iskolája című darabjának bemutatója, Valló Péter rendezésében, amelyben egy koros és roppant féltékeny urat alakít, aki a világ elől elzárva tartja fiatal szerelmét. Az őrült féltékenység áll a középpontban. Ismerős érzés?
– A lángoló szerelem tud okozni ilyen vad indulatokat. Annak ellenére, hogy én nem ilyen típus vagyok, át tudom érezni.
– Milyen a darab fogadtatása?
– Majdnem telt házzal megy, ahogy a többi előadásunk is, ebből azt szűröm le: tetszik a nézőknek. Egyébként igen harmonikus volt a több hónapos munka, szinte mindenkit jó ideje ismerek, öröm volt ismét például Dőry Virág jelmeztervezővel dolgozni. Mindenki jól érezte magát, és elégedettek vagyunk az eredménnyel.
– Csak ritkán jön Budapestre. Nem hiányzik?
– Néhány előadás és barát hiányzik, de a szombathelyi barátságos, békés kisváros kárpótol. Bevallom, végállomásnak tekintem Szombathelyt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
