Nem kell a kereskedelmi köztévé – harsogták kritikusok és kommentelők már a DTK (D. Tóth Kriszta) Show indulásának másnapján. Radiká­lisabbak szerint persze köztévé se kell. A köztévé nem lesz kereskedelmi attól, hogy szórakoztatni próbál, vagy növelni szeretné a nézettségét.

 

Csak ne VV-vel tegye, ne is feltétlenül drágán vett külföldi kvízműsorokkal, hanem sporttal, kultúrával, ismeretterjesztéssel, szellemi vetélkedővel. Ez utóbbi is lehet igényes, ha jó az ötlet, kellemes a díszlet és nem alszik el a műsorvezető. Nem köthetjük a szórakoztatást a kereskedelmi tévézéshez. Hacsak nem szorultunk be Dörner György – vagy atyai barátja, Csurka István – agyába, és velük együtt valljuk, hogy „az állam híg, üres szabadidő-eltöltést nyújt,” holott nem ez a közszolgálat dolga, és vissza kell térni a görög sorsszínházhoz meg a Bánk bánhoz.

Én látom D. Tóth Krisztában a fantáziát – benne sokkal inkább, mint a túlvariált show-ban. Mit számít, hogy korábban híradós volt, időjárás-jelentő, vagy bolti eladó, ha azt pompásan művelné, amire most szerződtették. Nem lett volna baj, hogy a chilei vájárok sztorija egy- éves, ha izgalmas a beszélgetése a föld alól kimentett vendégével. Kellett egy magyar sztár, de a csevegésből egy szóra nem emlékszem, csak azt bámulhattuk, Csányi Sándor hogy kitölti a képernyőt. A kuriózumként bevetett holland ütős zenekar inkább kínos volt, mint mókás. Friderikusznak könnyebb volt, ő még tudott újat mutatni, mikor a 90-es évek elején idehozta a tetovált embereket és más cirkuszi látványosságokat. Ma elég bekapcsolni az internetet, és több millió ilyen videó dől ránk.

A köztévé jó ideje annyira nézhetetlen, hogy már annak is örülök, ha egyáltalán történik valami, amiről lehet beszélni (és ez nem az újabb tömeges elbocsátás). Nem áll jól azoknak, akik verik a mellüket, hogy az én pénzemből-adómból minek tartjuk fenn ezt a vackot. A leghangosabban kiabálók sokszor épp azok, akik minimálbérre vannak bejelentve, és szlovák rendszámú céges kocsit vezetnek. A képviseleti demokrácia nem közvetlen üzleti kapcsolat, az is benne van, hogy esetleg a mi pénzünkön a devizahiteleseket próbálják kihúzni a gödörből, de szinte csak azok járnak jól, akiknek amúgy is van befőttes üvegben pár milliójuk. Talán kellett volna olyan kormányt választani, amelyik nem takarítja ki a nem szimpatizáns újságírókat a közszolgálatból. Akkor egy másik Rákay Philip dirigálna, és őt szapulnák. Ha pedig kívánságműsor lenne, akkor meg egymás pocsék ízlését.

Nem attól lenne jó a köztévé, ha visszamennénk a Kapcsoltamhoz vagy a hétfői adásszünethez, mint Dörner György a Karnyónéhoz. Vállalniuk kell, hogy ráfizetnek, ha irodalmat vagy olimpiát adnak – ezért soha a közelébe sem kerülhetnek a kereskedelmi tévézés profitvezérelt mókuskerekének. Viszont nem lehet mindig magaskultúrát meg Csurka-drámákat adni, sem nézni. Egy idő után úgyis átkapcsolnánk a Fókuszra relaxálni.

DTK show, október 4.

Címkék: színház-Teátrum rovat, Képernyő-televízió, MTV-Magyar Televízió-Magyar Rádió-közszolgálati-médiatörténet, labdarúgó iskolák, forint

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!