Régóta fejtörést okoz a világ borkedvelő felének, hogy mitivó legyen, ha török, kínai, thai, japán vagy indiai étterembe téved. Sokáig úgy tartotta a fáma, hogy a csípősség az ízlelőbimbók Arma geddonja, a felégetett földön pedig nincs az a bor, ami érvényesüljön.

  <h1>Tokaj és a Közel-, illetve Távol-Kelet konyhája</h1>-
  <h1>Tokaj és a Közel-, illetve Távol-Kelet konyhája</h1>-

Tokaj és a Közel-, illetve Távol-Kelet konyhája

- – Kép 1/2

Hasonlóan kapituláltunk a karakteresebb fűszerezés láttán: egy nagyobb csipet kardamonról, korianderről vagy köményről mindenki úgy tartotta, hogy olyan, mint a Hegylakó – csak egy maradhat, mégpedig ő, az alfahím­fűszer. Mindezek miatt aztán sokáig úgy tűnt, a világ keleti felének konyhája már soha nem lesz jó barátságban a borral – és nem csupán Allah szigorú tekintete miatt…

Az új évezredben azonban születtek népszerű megoldások: az elzászi Gewürtztraminer (nálunk: fűszeres tramini) pár éve szupernóvaként villant fel. Minden olyat ízvilágot hozott, ami a keleti konyhára jellemző: licsit, gyömbért, rózsaszirmot és narancshéjat. Jó néhány (tudatos vagy véletlen) összekóstolással később azonban a gasztroguruk rájöttek, hogy nem is ezeken a jegyeken múlik a párosítás sikere, hanem a maradékcukron. (Azon a természetes cukortartalmon, ami a lezárult vagy mesterségesen megszakított erjedés után a borban visszamarad – és amitől a bor nem feltétlen lesz „édes” besorolású, lehet félszáraz, de akár száraz iskolázású is.) A tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy a csípősséget és az intenzív fűszerességet az egyes borokban rejlő cukor kedvesen ellensúlyozza, sőt, együtt mutatják meg legszebb orcájukat. Az elzászi tramini egyébként ilyen: nem csak a fajtára jellemzően aromás, de rendre maradékcukros és ugyanez az iskola érvényesül a Rajna mentén készített nagy rizlingek esetében is, amelyek szintén remekül reagálnak a Közel- és a távolabbi Kelet ízeire. Ám nem csak a franciáknak és a németeknek van ezeregyéjszaka-kompatibilis boruk, amint azt nemrégiben egy budapesti, a legnépszerűbb női gasztro­bloggerek köré szerveződő bor-étel párosítós rendezvény is bizonyította. A néhány gramm maradékcukrot sosem nélkülöző száraz-félszáraz, vagy akár késői szüretelésű Tokajival, és a hozzájuk passzított burritóval, börekkel, vietnami szendviccsel és zöld curryvel a 9 nő bizonyította, hogy hegyaljai boraink bizony könnyen „bjútiful frencsipbe” keveredhetnek a sarki gyrosos csípős báránysisével, de akár a szomszéd utcában lévő indiai Tikka Masalájával is.

Nem kell tehát megszakadni ahhoz, hogy home made gasztrofenomének legyünk: csak rendeljünk a gombamód szaporodó keleti éttermek egyikéből valami csípős kashmirit vagy egy huszárosabb Pad Thai tésztát, majd pattintsunk fel hozzá egy palack Tokaj Nobilis Barakonyi Furmintot, vagy épp egy Oremus Mandolás Furmintot. A vendégek tapsikolnak majd, mi pedig a győztes főzőfülke-forradalmárok elégedettségével dicsérhetjük a nemzetközi együttműködés rendszerét; a Tokaji bámulatos soknyelvűségét.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!