Nem csak ferencvárosi történet

A magyar labdarúgás legalább negyedszázada kritikus állapotba került, az 1990-es, 2000-es éveket már-már kómában élte meg. (Végtelen fájdalommal tehetjük hozzá: milyen élet az…) Ebben a keserves tengődésben tragikomikus történetek sora zajlott úgynevezett klubeladások kapcsán, de nem csoda, hiszen valódi futball­biznisz nem létezik igazi futball nélkül. Az meg itt régóta nincs. Kevin McCabe, a brit befektető úgy gondolta: belevág mégis az üzletbe. Ennek az embernek az FTC részvénytársaságánál jóval nagyobb érdekeltségei vannak Angliától Kínáig, ám – talán az ingatlan csábítása miatt – meglepő naivitással „szállt be” a valaha híres magyar futball hajdanán alighanem legismertebb klubjába. Az illúziók mára elvesztek; azazhogy nem mára, mert McCabe már tavaly ősszel bejelentette: részben vagy egészben értékesítené a Ferencvárosi Labdarúgó Zrt. részvényeit. Miután jelentkező nem akadt, a Vedomosztyi című tekintélyes orosz gazdasági lapban hirdetést adott fel, ezzel a kecsegtető szöveggel: „Vezető magyar futballklub finanszírozó partnert keres.” Hogy napjainkban mennyire vezető magyar klub az FTC, azon hosszasan lehetne vitatkozni, tény viszont, hogy nem gyöngébb a szerény átlagnál, és nem sokkal marad el az úgynevezett legjobbaktól sem, melyek rendre a statisztériához tartoznak a nemzetközi porondon.

Ezzel együtt fején találta a szöget Muszbek Mihály, aki a liga prominenseként ugyanúgy megbukott – talán nem feltétlenül a bankszámláját tekintve –, mint megannyi, a hazai futballban szerepet vállaló sorstársa, amikor egy televíziós interjúban azt mondta: „Komoly futballkluboknál jelentős tartalék az eladható játékosállomány. Ez az FTC esetében silány, a piaci értéke a nulla körül jár”. A régi legendák egyesületének keretében ma olyan játékosok vannak, mint Haber, Ranilovic, Balog, Csizmadia, Dragóner, Fülöp, Rodenbücher, Tutorics, Junior; Abdi, Andrezinho, Józsi, Maróti, Rósa, Sztanics, Tóth; Heinz, Miljkovic, Morales, Schembri… „Fél” Albert vagy „negyed” Turay sincs. (Marek Heinz persze jobb labdarúgó volt a többinél, de az idén a harmincnegyedik évébe lépő cseh csatár már abba akarta hagyni a futballt, mielőtt a múlt év nyarán az Üllői útra érkezett. Pályája szebb esztendeiben a Hamburg, a Galatasaray, a St. Etienne vagy a Nantes csapatát erősítette, a Ferencvárost megelőzően viszont az osztrák Kapfenbergben „vezetett le”.) A mostani összetétel azonban még mindig elfogadhatóbb a korábbinál – minden relatív –, mert tele volt az Üllői út olyan légiósokkal, mint Alcantara, Ashmore, Bartholomew, Downing, Dramane, Joaquin Martinez, Kourouma, Lowton, Morrison, Moussa Bamba, Shaw, Tidiane, Wedgbury, Williams vagy Wolfe. Ezek a fiúk (némely esetben: öregfiúk) harmad-, negyed-, ötödosztályban rúgták a labdát külföldön, ami mesterségesen elnyomható, mégis kínos kritikája a magyar NB I „minőségének”.

Ezzel a színvonallal hallatlanul nehéz üzletet „csinálni”, sőt még a pénzénél sem marad az ember. Nemrégiben beszéltem George F. Hemingway Honvéd-tulajdonossal, aki kendőzetlenül kijelentette, hogy milliárdokba került neki a kispesti klub, és a hatalmas ráfordításból egyelőre nem jött vissza semmi. McCabe hasonló helyzetben lehet. Mindent egybevetve nagyjából nyolcmilliárd forintjába van az FTC-projekt, és a labdarúgó zrt. működtetése évente több mint egymilliárdot visz el. (A hírek szerint azért is, mert a játékosok jövedelme egyáltalán nem áll arányban a produkcióval: magasan felülmúlja a roppant szerény teljesítmény értékét.) A brit tulajdonos odáig jutott, hogy a részvénytársaság felszámolását kezdeményezte, ezt a lépést azonban megakadályozta Kubatov Gábor, az FTC elnökségi tagja, élve azzal a lehetőségével, hogy ötszázalékos tulajdonhányada van a futball zrt.-ben. Kubatov a Fidesz pártigazgatója, igazán jó kapcsolatokat ápol.

Ám valamiért mégis csak megvétózta McCabe tervét, azaz logikus a feltételezés: összeköttetései révén megpróbálja elérni, hogy mentőövet dobjanak a Ferencvárosnak. Nem annyira népszerű kísérlet ez, mint amilyennek első blikkre tetszik. Régmúlt korokban valóban elképzelhetetlen volt a magyar futball az FTC nélkül, de napjainkban az a változat, amelyet Magyarországon labdarúgás címén űznek, talán még olyan sincs, mint a maga műfajában a kávépótló. Az FTC, a Honvéd, az MTK, az Újpest, a Vasas a dicsőséges évtizedek (de csak azok) nyomán örök érték. Ma azonban csak az egykori tömegbázis töredékét tudhatja maga mögött, mert a műfutballnak kevés rabja van, az nem válik széles körű szenvedéllyé.

Péntek estére a Ferencváros Szur­kolóinak Szövetsége szimpátiatüntetést rendezett a klub mellett az Üllői úton. Az FTC-indulót énekelték: „Száz kisleány…” Nem voltak sokkal többen.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!