Ha volna kedvem tréfálkozni, akár azt is mondhatnám: megnőttek az olasz válogatott esélyei a pénteken kezdődő labdarúgó Európa-bajnokság megnyerésére. Elvégre a squadra azzurra két vb-aranyérmet is elhódított egy-egy itáliai bundabotrány után, bár hozzá kell tenni, hogy az első skandalum alkalmával nem tudott győzni az Olaszországban rendezett kontinenstornán.

 
Paolo Rossi eltiltásból visszatérve világbajnoki címig vezette az olaszokat

A balhé ugyanis az 1980-as Eb előtt tört ki, mivel kiderült: néhány neves játékos (is) a fogadási maffia „kérésére” igyekezett alakítani a totóban szereplő bajnoki mérkőzések eredményét. A leghíresebb futballisták közül Albertosi kapust négy, Paolo Rossit három évre eltiltották, a Milan csapatát pedig a másodosztályba sorolták vissza. Az Euro ’80 aztán az azúrkékek negyedik helyével zárult, a bronzéremért a vívott tizenegyespárbaj tizennyolcadik rúgója, Collovati ugyanis elrontotta a lövést (9-8 a csehszlová­koknak). De nem csupán a hátvéd idézhette volna Kellér Dezső sorait: „Aki ennyit átélt, akit ennyi kár ért, már csak fejét rázza / Valahol az ember mindig elhibázza…”

Paolo Rossi büntetését utóbb mérsékelték, s a mesterlövész nem sokkal az 1982-es vb-t megelőzően visszatérhetett a válogatottba. A többit tudjuk: a rehabilitált rossz fiú a brazilok elleni középdöntőtől (3-2) kezdve hat gólt ért el zsinórban, és főszerepet játszott abban, hogy az olaszok világbajnoki címet ünnepelhettek a madridi Bernabeu stadionban, amelynek lelátóján Alessandro Pertini köztársasági elnök is úgy ugrált, mint a legvérmesebb itáliai tifosók (szurkolók). Ezt most azért is érdemes felidézni, mert a jelenlegi botrány nyomán Mario Monti miniszterelnök kijelentette: legalább három évre be kellene szüntetni a futballt Olasz­országban.

És nálunk?

A kérdés azért vetődik fel, mert Roberto di Martino cremonai főügyész közölte: a fogadási csalásokat megszervező „legfontosabb csoportok egyike Magyarországon működött”. A La Gazzetta dello Sport név szerint említett öt honfitársunkat a tizenkilenc mérkőzést érintő, összesen több mint két és fél millió eurós „forgalmat” előidéző ügy kapcsán, melynek mélységére jellemző, hogy a nyomozók hétfő hajnali fél hétkor házkutatási paranccsal jelentek meg az itáliai válogatott edzőtáborában. Domenico Criscito, a szentpétervári Zenit (korábban a Genoa) bekkje gyanúsított lett – azaz védőnek van szüksége védőre –, és árnyék vetült a torinói (azelőtt a Bariban játszó) Leonardo Bonuccira is, utóbbi azonban mehet az Eb-re, előbbi nem. Antonio Conte, a veretlen bajnok Juventus szakvezetője is a fókuszba került, mivel a tizenkilenc inkriminált meccsből hetet-nyolcat a Siena „vívott”, és a tréner e klubtól szerződött tavaly az Öreg Hölgynek nevezett Juvéhez.

Az aranyérmes együttes köreit kiváltképp érzékenyen érinti az újabb affér, hiszen a 2006-os botrány következtében a Juventust megfosztották két bajnoki címétől, és a Serie B-be utasították. Akkor arra derült fény, hogy Itália nagy klubjai a játékvezetői testülettől sorozatosan rendeltek „megbízható” bírákat csapatuk mérkőzéseire, de a Milan, a Fiorentina, a Lazio „megúszta” büntetőpontokkal meg azzal: az előbbi kettő nem szerepelhetett a Bajnokok Ligájában, míg az utóbbi nem léphetett pályára az UEFA-kupában. A válogatott viszont – néhány héttel a skandalum kirobbanása után – megnyerte a vb-t, és a tudósítók azt jelenthették Német­országból: hiába a patália, világbajnok Itália…

A dél-európai országban most különösen nyomott a hangulat, a gazdasági krízis közepette más sem hiányzott, mint az újabb futballbotrány. Giancarlo Abete, az Olasz Labdarúgó Szövetség elnöke fel is hívta a figyelmet arra, hogy nem csupán a calcio van válságban, ennél fogva nagy hiba volna démonizálni a futballt. Félő azonban, hogy tovább zuhan majd a nézőszám, amely az utóbbi három évadban folyamatosan csökkent, bár még nem esett az előző bundabotrányt követő mélypontra. A 2006/2007-es évad meccseit átlagosan 18 282-en látogatták: a nemrégiben befejeződött bajnokság átlaga
21 477. (Az előző kettőé 24 136, illetve 22 493 volt, és 2011-ben az Inter 59 484, a Milan 53 916 drukkert számolhatott meccsenként. Jelenleg 50 ezres klub nincs: a Milan, Inter, Napoli hármas átlaga a 40 ezret, a Juventus, AS Roma, Lazio trióé a 30 ezret haladja meg.) Összehasonlításképpen: az ezredfordulón 30 127-re rúgott a Serie A átlagos nézőszáma, és 2003-ban még három itáliai csapat sorakozott a legjobb négy között az olasz döntővel záruló BL-ben.

Hol van az már!

Miként az is figyelemre méltó, hogy az itáliai válogatott nincs az első tíz között a világranglistán (tizenkettedik). Igaz, az idei Eb-szereplést illetően ez sem perdöntő. Mert 1994 májusában csak a tizenhatodik helyet foglalta el az olasz együttes, majd finalista volt a vb-n.

Sóhajtani kell: Magyarország a fogadási csalássorozatból már alaposan kivette a részét. A felkapaszkodás titkát azonban évtizedek óta nem sikerül ellesnie…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!