„Ászok” – mondta Roger Federer, az FC Basel nagy szurkolója kedvenc labdarúgóiról, miután azok 3-3-at értek el Manchesterben a United ellen. A BL-meccsen a teniszező extraklasszis is ott volt az Old Trafford stadionban, és annak ellenére ujjongott, hogy az MU a kilencvenedik percben egyenlített, azaz a svájci együttes közel járt a még nagyobb csodához…
Olyannyira, hogy a krémcsokoládé hazájában – ahol egy „édes” ankéton a Milkát csak a kilencedik helyre érdemesítették az igényes voksolók – minden idők legjobb klubteljesítményének szavazták meg a manchesteri produkciót. Pedig volt már svájci bravúr szép számmal: hogy ne távolodjunk el az Old Traffordtól, 2003-ban ugyanott 1-1-et játszott az FC Basel, amely akkor úgy esett ki a Bajnokok Ligája második(!) csoportköréből, hogy pontszáma megegyezett a Juventuséval és a La Corunáéval. Az első csoportkörben pedig – igaz, hazai pályán – 3-3-ra ment a Liverpoollal…
A nagy svájci hőstettek közé tartozik még a Grasshoppers–Real Madrid 2-0 (UEFA-kupa, 1978), az Internazionale–Lugano 0-1 (UEFA-kupa, 1995), az Ajax–Grasshoppers 0-1 (BL, 1996), a St. Gallen–Chelsea 2-0 (UEFA-kupa, 2000) vagy a Milan–FC Zürich 0-1 (BL, 2009), és persze az FC Zürich két különleges diadalmenete, a legjobb négy közé jutás a BEK-ben 1964-ben, illetve 1977-ben.
A mai drukkerek szemében azonban a mostani 3-3 mindent überel.
S nem csupán a szurkolók vannak oda. Marco Streller, az FCB csapatkapitánya azt mondta: „Ezentúl ezt mesélem esténként a fiamnak!” Társai pedig azt javasolták: „Fotózzuk le az eredményjelző táblát, és a fényképet függesszük ki a bázeli öltöző falára!” Fabian Frei, az első svájci gól szerzője – a másik kettőt Alexander Frei jegyezte – még egy órával a mérkőzés után is azt hajtogatta: „Egyszerűen hihetetlen az, amit itt véghezvittünk”, míg Thorsten Fink, a bázeliek német edzője így kommentálta a történteket: „Csodálatos játék volt. De a legszebb az: ha a következő fordulóban otthon legyőzzük a Benficát, tényleg reménykedni kezdhetünk, hogy a miénk lesz az első svájci csapat, amelyik a BL egyenes kieséses szakaszába jut.”
Sokan segítik majd az együttest, az biztos. Már a manchesteri mérkőzés éjszakáján 2200 online jegyigénylés futott be a klubhoz, és nincs kétség felőle: a lisszaboniakat telt ház, 38 512 néző várja a tíz éve 220 millió svájci frankért felújított St. Jakob stadionban. A „mágikus második félidő”, valamint az, hogy „az álmok színházában majdnem valóra vált a leggyönyörűbb álom” (idézetek a svájci lapokból), még inkább vonzza az FC Basel amúgy sem távolságtartó táborát, amelyet minden jellemez, csak a közmondásos svájci hűvösség nem.
A bevétel jól jön, hiszen az FCB-nek a múlt évben csaknem tízmillió svájci frankos adóssága volt, ezért az idei nyári átigazolási kiadások „mindössze” 975 ezer frankkal múlták felül a bevételeket. A társaság így is nemzetközi, a manchesteri kezdő tizenegy ekképpen festett: Sommer (svájci) – Park Joo Ho (dél-koreai), Abraham (argentin), Dragovic (osztrák), Steinhöfer (német) – Fabian Frei (svájci), Cabral (Zöldfoki-szigeteki), Granit Xhaka (albán származású svájci; testvére, Taulant Xhaka is a Baselben játszik), Zoua (kameruni) – Streller, Alexander Frei (mindkettő svájci). A legértékesebb játékos azonban a koszovói származású Shaqiri: a 13-szoros svájci válogatott futballista 10 millió eurót –megközelítőleg 2 milliárd 935 ezer forintot – kóstál.
Az ára túlszárnyalja – méghozzá magasan – a „leggazdagabb” magyar futballklub évi költségvetését. Igaz, a Manchester United játékosai közül tizennégyen is drágábbak nála. Wayne Rooney például öt és félszeresen… Ezzel együtt: MU–Basel 3-3.
Svájci szempontból még akkor is szép, ha Rooney nem játszott.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
