Június 17-én az MLSZ küldöttséget delegálhatna Belgiumba, hogy a delegáció tagjai emléktáblát helyezzenek el a liége-i stadion falán, a magyar válogatott mindmáig utolsó Eb-mérkőzése tiszteletére. Negyven esztendeje a Sclessin sporttelepen a belgák 2-1-re legyőzték honfitársainkat, s ezzel elnyerték a bronzérmet, de bármilyen szomorúságot keltett is az eredmény 1972-ben idehaza, ma már az a negyedik helyezés a csodák birodalmához tartozik.
Egyéb futballünnepünk emberemlékezet óta nincs.
Ellenben negyven esztendeje abban reménykedtünk, hogy finalista lesz a csapat. Ám Brüsszelben, a szovjet válogatott ellen hiába játszott fölényben az együttes, az elődöntő egyetlen gólját Anatolij Konykov szerezte, a labdával meghitt viszonyban lévő Zámbó Sándor még a tizenegyest is kihagyta… Így aztán június 18-án NSZK–Szovjetunió döntőt rendeztek; ugyanez a két válogatott lépett fel május 26-án, a müncheni Olimpiai stadion avatásán. A nyitó meccset – Gerd Müller mesternégyesével – 4-1-re, a brüsszeli csúcstalálkozót – Gerd Müller duplájával és Wimmer góljával – 3-0-ra nyerte a két esztendővel később a világbajnoki címet is elhódító nyugatnémet csapat. Az Európa-bajnoki döntőt az osztrák Marschall vezette, ám a német szurkolók szemében Beckenbauer, Netzer vagy Müller volt a tábornagy…
Négy évvel később megint az NSZK volt a favorit, bár a futballtörténelem utolsó négyes döntőjét megelőzően a csehszlovákok bravúrt bravúrra halmoztak. (Nem úgy, mint a magyarok, akik a selejtezőkön kétszer is kikaptak Walestől.)
Előbb a kvalifikációs csoportban megelőzték Anglia és Portugália együttesét, majd a negyeddöntőben kiejtették azt a szovjet csapatot, amely addig minden Eb-n a legjobb négy közé jutott (egyszer-egyszer első, illetve negyedik, kétszer második volt). Zágrábban aztán felülmúlták a holland válogatottat is (3-1), miközben a nyugatnémetek 0-2-ről nyertek Belgrádban az Eb-rendező jugoszlávokkal szemben. A vendéglátók vesztét Müller okozta, de nem Gerd, hanem Dieter: a kölni csatárt a 79. percben, 1-2-nél küldte a pályára Helmut Schön szakvezető, s a válogatottban először szereplő futballista mindjárt a beállítása után egyenlített, majd a kétszer negyedórás hosszabbításban további két góllal debütált (4-2).
A döntőben Müller csak egyet jegyzett, az NSZK viszont megint 0-2-ről egalizált úgy, hogy második gólját az utolsó percben szerezte Hölzenbein (2-2). A ráadás nem döntött, így az Eb-história első tizenegyespárbaja következett, melynek végén Antonin Panenka finoman megemelte a labdát, és a mennyekbe emelte Csehszlovákiát.
Majd 1980-ban már az akkor először nyolc részvevős torna nyitó fordulójában lejátszották a „döntőt”. Csehszlovákia és az NSZK azonos csoportba került, a „visszavágó” eredménye pedig 1-0 volt a nyugatnémetek javára. Ebbe a négyesbe került az első alkalommal Eb-szereplő görög válogatott is, amely a selejtezőkön – nem kis meglepetésre – megelőzte a magyar és a szovjet csapatot. Még nagyobb szenzációt keltett, hogy Belgium legjobbjai a másik csoportban maguk mögé szorították a házigazda olasz, valamint az angol és a spanyol együttest, így – először a labdarúgás történetében – Európa-bajnoki döntőt játszhattak. Az első helyért vívott találkozón is kiválóan helyt álltak, ám Horst Hrubesch a 89. percben megszerezte a nyugatnémet csapat és saját maga második gólját, így az NSZK két arany-, valamint egy ezüstéremmel zárta az 1972 és 1980 közti „hármasugrást”. A német drukkerektől pedig sokkal hitelesebben hangzott, mint napjaink balga reklámjában: „Szeretünk, Horst!”
(Eb-sorozatunk első részét január 29-én közöltük. A harmadik rész március végén következik. Megtalálható: www.vasarnapihirek.hu/sport)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
