A Videoton korábbi csapatkapitánya, Lipták Zoltán jelenleg klub nélkül játszik, mert nemrég szerződést bontott – közös megegyezéssel – a bajnok Videoton csapatával, amellyel legutóbb aranyérmet nyert az NB I-ben.

 
Lipták Zoltánnak mostanában csak a válogatottban van oka az örömre

Hiányát igencsak megérzi a csapat, ez látszik a fehérváriak szereplésén. A szurkolók nem értik, miért váltak meg tőle. Saját bevallása szerint távozásának az oka az, hogy bejelentette, ha külföldi szerződés lehetőségéhez jut, akkor kéri, hogy engedjék el. Ezt a klub és leginkább az új portugál edző rosszallással fogadta. Ezek után történt a válás, Lipták már mint klub nélküli szerepelt a Svédország elleni Eb-selejtező mérkőzésen, kivívva mind a szurkolók, mind pedig a szövetségi kapitány elismerését.

– Mikor és hogyan ismerkedett meg a labdarúgással?

– Nem volt nehéz, hiszen édesapám az NB II-ben focizott Salgótarjánban és már nyolcévesen leigazoltak ’tarjánba. Ezt követően több kisebb csapatban is megfordultam, majd Pápán lettem NB I-es játékos, ahol a Tatabánya ellen mutatkoztam be. Innen nem sokkal később Újpestre igazoltam, itt figyeltek fel rám Angliából, és klubom fél évre kölcsönadott a Southamptonhoz.

– Ma már nem ritkaság a magas játékos a labdarúgásban. Így még a 196 centijével sem „lóg ki” a többiek közül.

– Valóban magasra nőttem, eleinte a középpályán fociztam, de edzőim úgy találták, hogy a magasságomat centerhalfként tudom a legjobban hasznosítani. Megszerettem ezt a posztot.

– Annak ellenére, hogy hátul játszik, nemegyszer feltűnik az ellenfél kapuja előtt is, de nemcsak feltűnik, hanem be is talál.

– Általában a pontrúgásoknál, leginkább a szögleteknél megyek fel, ez edzői utasítás.

– Milyen „magánzónak” lenni?

– Egyelőre szokatlan, mert az elmúlt időszakban biztos tagja voltam a Videotonnak, ahol Mezey György kemény edzéseket vezényelt. Most pedig egyedül edzem, és nem kímélem magam.

– Ilyen körülmények között meddig tudja folytatni a felkészülést, hiszen hamarosan újabb Eb-selejtezőre kerül sor a finnek ellen.

– Ezért is kértem meg a paksiak mesterét, Kiss Károlyt, tegye lehetővé, hogy velük tréningezzem, amíg menedzserem csapatot talál nekem, hogy ne essek ki teljesen a közös munkából.

– Ezek szerint külföldre tart?

– Természetesen, hiszen már Angliában megismertem, milyen az igazi foci, és remélem, a szigetországban találnak nekem olyan csapatot, amelynek szüksége lesz rám. De az sem zavarna, ha más nyugat-európai országban folytatnám a pályafutásomat.

– Mit csinál abban az esetben, ha nem jön össze a külföldi szerződés? Nem köt esetleg átmeneti megállapodást olyan magyar csapattal, amely belemegy abba, hogy addig focizik náluk, amíg összejön az áhított szerződés?

– Ezen töröm most a fejemet, meg a menedzserem is, és lehet, hogy egyelőre erre a megoldásra kényszerülök, mert semmiképpen nem szeretnék kimaradni a válogatottból, ahol az elsődleges szempont az, hogy az érintett állandó játékkal biztosítsa a helyét a nemzeti csapatban.

– Nem fáj a szíve a Videoton miatt?

– Természetesen egy kicsit igen, hiszen annak idején a Fehérvár vett meg a lila-fehérektől.

– Meddig kötötte volna a kontraktusa a Videotonhoz?

– Még egy évig.

– Hogyan látja a magyar csapat Eb-selejtezőkön mutatott játékát?

– Nagyon büszke vagyok arra, hogy részese lehettem a korábbi, finnek és a mostani, svédek elleni sikernek, sajnos a svéd meccsen megsérültem, emiatt nem lehettem ott Moldovában. Bízom benne, hogy sikerrel zárjuk majd az Eb-selejte­zősorozatot október 11-én, a Puskás Stadionban a finnekkel szemben, és reménykedem benne, hogy bár csapat nélkül vagyok, Egervári Sándor kapitány bevesz a keretbe. 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!