Már akkor gondoltam, hogy nem lesz ez sikertörténet, amikor Paulo Sousát a múlt év májusában bemutatták Székesfehérváron. Tassy Márknak, a Videoton ügyvezetőjének emelkedett szavai – „nagy a mi örömünk” – az itthoni közeget ismerve nem leptek meg, annál inkább elcsodálkoztam a portugál tréner minden konkrétumtól mentes, ám annál elrugaszkodottabb beköszöntőjén.
Az európai tévéfellépés mindössze két meccs erejéig tartott – már amennyiben Ausztrián és Magyarországon kívül bárhol sugározták a Sturm Graz–Videoton BL-selejtezőket –, mert az osztrák csapat nyomban kiejtette a fehérvárit, hogy aztán alulmaradjon a BATE Boriszovval szemben, az Európa Liga nem sok kárpótlást nyújtó „vigaszágától” pedig egy győzelemmel, öt vereséggel, 5-14-es gólkülönbséggel búcsúzzék. Ez amúgy sem a Sturm évada: az együttes az ötödik helyen áll a bajnokságban, míg az osztrák kupától úgy köszönt el a negyeddöntőben, hogy a másodosztály masszív utolsó helyezettjétől, a Hartbergtől szenvedett – hosszabbítás után – 4-2-es vereséget.
Ennél a fehérvári együttes némileg jobb helyzetben van, hiszen harmadik az NB I-ben, és a Magyar Kupa elődöntőjében érte blamázs a második ligás MTK-val szemben (3-2, 0-2). Ám az „európai tévékhez” képest zavaros képet mutat a Videoton-készülék, hiszen nem azért szerződtetett a klub neves külföldi edzőt, hogy a bajnokságban – huszonhárom forduló után – tíz pont legyen a hátránya az elsővel, és nyolc a másodikkal szemben, az MK-ban pedig alacsonyabb osztályú vetélytárs „alázza” az előző évadban (még Mezey György irányításával) bajnok együttest.
Rögtön hozzá kell tenni: Paulo Sousa csak játékosként volt neves – egyebek közt 51-szer szerepelt a portugál válogatottban, és BL-t nyert a Juventusszal meg a Dortmunddal is –, edzőként egyelőre meg sem közelíti futballista-pályafutását. Egyéni rekordja az, hogy egy évig maradt a Swansea-nál, mert a Queen’s Park Rangersnél csupán öt, a Leicesternél mindössze három hónapot töltött. A szakvezetői dicsőségkönyv még üresen áll, s a pályán hamar bebizonyosodott az, amit már az érkezésekor lehetett sejteni, hogy ebből bizony aligha lesz fáklyás menet. A Sturm-sokkon túl a Videoton két győzelmet, egy döntetlent, két vereséget számlált az első öt bajnoki fordulóban, és kalkulálható volt, hogy a tavasz sem válik ragyogóbbá a borongós ősznél. A téli szünetben vívott nemzetközi előkészületi meccseken ugyanis csak a litván Ekranast, valamint egy „ismeretlen” kínai csapatot múlt felül az együttes, miközben – a Dinamo Bukarest és a Kubany Kasznodar elleni 0-0 mellett – kikapott az FC Baseltől, a Dinamo Kijevtől, a CSZKA Moszkvától, a Tavrija Szimferopoltól. (Sőt: gólt csupán a két győztes találkozón ért el.)
A fejlődés mind európai, mind magyar tekintetben láthatatlan. Annak ellenére is, hogy – hazai viszonylatban – különleges ráfordítással működik a Videoton: becslések szerint 2-3 milliárd forint az éves költségvetése. Pontos adatokat a klub vezetőin és alkalmazottjain kívül senki sem tud, mert a magyar futball „nagy megújulása” jegyében hazánkban változatlanul szuper titkos valamennyi labdarúgóbüdzsé, így mély hallgatás van a szerződéskötési összegekről, a játékosok és az edzők jövedelméről is. Az azonban valószínű, hogy idehaza Fehérváron a legmagasabb a futballisták fizetése, és minden bizonnyal Paulo Sousa a legnagyvonalúbban honorált tréner. Egyes források szerint a szakvezető havi hatmillió forintnak megfelelő összeget keres, de ha ennek csak a fele igaz, már az is sok a szinte semmiért. Igaz, a portugál kétségkívül a középpontba került, de csupán azzal, hogy egy alkalmi futballmeccsen lefejelt egy újságírót. Az affért sokáig „véletlen balesetként” igyekezett feltüntetni, s ez még annál is jobban kikezdte hitelességét, mint a hurráoptimista ígéreteivel semmiféle harmóniában nem álló eredménytelenség.
Amit (illetve: akit) eddig hozott, az megannyi légiós. Közülük csak a korábbi 25-szörös portugál válogatott, ma már harminchárom éves és Székesfehérváron levezető Caneira ismerős a kontinensen, míg Alvaro Brachi, Vinicius, Hector Sanchez, Aposztopulosz, Filipe Oliveira, Walter Lee, Evandro Brandao vagy Jeff Silva teljes anonimitásban van. Ezek a „felfedezettek” nem képesek jobbra még a lehangoló magyar átlagnál sem, de nívósabb külföldiek nem jönnek, mert az itthon kiemelkedő gazdasági lehetőség nemzetközi szinten a „futottak még” kategóriában van.
Többre nem, csak ennyire telik.
S nem csupán pénzügyi értelemben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
