Ha valaki az MSZP honlapjára téved – erre azért még a nagy melegben is kicsi esély van –, akkor láthatja, hogy elnökségében egy jelenlegi EP-képviselő az egyik alelnök, és egy korábbi, többciklusos EP-képviselő szintén elnökségi tag. A párt kétszeres miniszterelnök-jelöltje, Mesterházy Attila kilenc éve a parlament külügyi bizottságának tagja, Demeter Márta 2014-től. Molnár Zsolt a nemzetbiztonsági bizottság elnöke, Harangozó Tamás a honvédelmi és rendészeti alelnöke. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy Kovács László személyében egy korábbi külügyminiszter és uniós biztos is a fedélzeten van, akkor igazán nem lehet azt mondani, hogy az MSZP-ben ne lenne papíron felkészültség és kompetencia egy olyan, hónapok óta látható üggyel kapcsolatban, mint a bevándorlók érkezése és menekülése az Öreg Kontinensre. Előre látható helyzetekben egy párt belül készül, tartalmi irányt jelöl ki, kimeneteket vázol fel, hogy amikor élesedik az ügy, csak a piszkozatokat kelljen aktualizálni.
Meg kell jegyezni azt is, hogy az ellenzéki pártok nem indulnak könnyű helyzetből. A (belső) közvélemény-kutatási adatok mentén kormányzó jobboldal tisztában van vele, hogy álláspontja plakátostúl kerítésesen át egészen a bevándorló kriminalizációjáig nem egészen EU-konform, de előbbiek alapján azt is tudja, hogy a „néplélek”, a magyarok „igazságérzete” és hazánk polgárainak (in) toleranciaszintje, majd a kormány döntéseinek helyességét igazolják. A baloldali pártok szavazói éppúgy állnak az általuk nem ismert és tapasztalt Idegenhez, mint egy jobboldali szimpatizáns. Ennek okai messze vezetnek, és a finkelsteini–habonyi logika éppen azt diktálta, hogy a baloldal is katalizálja a bevándorlódiskurzust, s egy olyan témába álljon bele, amit eleve nem nyerhet meg.
Így viszont jelen esetben – mivel a 2018-as esélyek nem a 2015 nyarán a bevándorlás kérdésében elfoglalt pozíción múlnak – indokolt lett volna értékelvű állásfoglalást (is) tenni, azaz egy baloldali párt krédójának megfelelően pozíciót fogni. Különösen azért, mert a jövőbeni megoldást eleve a nemzetállami kormányok és az unió döntéshozói (köztük az államokkal) hozzák tető alá, így abból az ellenzék sem így, sem úgy nem fog profitálni.
A menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvényhez benyújtott fideszes módosító szavazáskor – ami egy demagóg álmenekültügyi javaslat volt – a szocialisták tartózkodtak. A párt értékei alapján a „nem” lett volna a helyes szavazási magatartás, viszont nyilván el akarták kerülni azt, hogy a „közszolgálati” híradó így számoljon be: „nem szavazták meg a szocialisták a Fidesz javaslatát, továbbra is egyetértenek a bevándorlók beáramlásával és álproblémának tartják a problémát”. A szocialisták inkább tartózkodtak, nem mondtak semmit. Nem mondták el álláspontjukat, és meg se próbálták az értékközvetítést, viszont a kormányt – joggal – okolják az indulatok korbácsolásával.
Ezek a helyzetek az MSZP-t illetően rendszerhibák, és súlyosabbak, mint egy darab párt válsága. Mérete, szereplési gyakorisága és felülete miatt ma az MSZP a legjobban látszó ellenzéki párt, napi vereségekként felérő stagnálása ellenére is általa és rajta keresztül ítélik meg a teljes baloldali ellenzéket. S ez még a többiek mérete és az MSZP takarása miatt sokáig így is marad.
A baloldal többszólamúsága a Nagy Politikai és Morális Kérdésekben (pl. bevándorlás) eleve csak bonyolítja a helyzetet, de ha ezt a legnagyobb baloldali párt úgy kezeli, hogy „tartózkodik” és nem létezőnek minősít egy politikai ügyet (amely aligha lesz 2018-as kampánytéma), azzal csak a Fidesznek és a Jobbiknak, azaz a „cselekvő” kormánynak és „cselekvő” ellenzékének segít. A szavazók ugyanis nem díjazzák az olyan pártot, amelynek nincsen véleménye.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
