Gál J. Zoltán: Napirendtartás

Persze költői e kérdés ebben az országban, mert itt mindig és mindenkor van lejjebb. Csak, úgy látszik, nekem kezd már elfogyni a képzelőerőm meg a szókincsem hozzá. Tán azért is, mert ami most történik a politikában, az politikai kategóriákkal már nem leírható. A halálbüntetés témájának felmelegítését és a nyíltan uszító, minden sorában hazug és manipulatív nemzeti konzultációt nem lehet, de nem is érdemes higgadt és kimért politikai elemzés tárgyává tenni. Hogy akkor ezek miféle stratégiába illeszkednek, milyen taktikai megfontolások húzódnak mögöttük. Nem populizmus, nem illiberalizmus, semmi efféle már. Ahol gonoszság van, ott gonoszság van.

Orbán Viktor maga iratkozott ki a politikai kategóriákból, és a vele vitában – harcban – állók, itthon és Európában, csak veszíthetnek, ha róla nem ekként gondolkodnak, ha vele másként bánnak. Szép példája ennek a halálbüntetés újbóli felemlegetése és a nemzeti konzultációs kérdőív kapcsán az Európai Unióban kitört – amúgy teljességgel jogos – legmagasabb szintű felháborodás. Minden európai reakció kiindulópontja ugyanis az, hogy Orbánt miniszterelnöknek nézik, méghozzá a saját politikai kategóriáik szerinti miniszterelnöknek. Az ilyen európai politikai kategória szerinti besorolás leglényegesebb eleme, hogy a miniszterelnök komoly ember. Olyan, aki megfontolja szavait, már csak azért is, mert azokkal tetteit készíti elő vagy támasztja alá. Az európai politikai kategória szerinti miniszterelnök tisztában van felelősségével, és bár természetszerűleg vannak önös hatalmi érdekei, de felelőssége mindenekelőtt az országának helyzetéhez, annak jövőjéhez köti őt. Európa még mindig nem érti, hogy Orbán nem ilyen ember.

Így hát mikor Juncker, az Európai Bizottság elnöke Orbán halálbüntetéssel kapcsolatos mondatára azt mondja, „ha ezt akarja, harc lesz”, éppen Orbán kottájából beszél. Harcot, ezt akar ő is, semmi mást. Még csak nyerni sem akar benne, csak harcolni, jó hosszan, ha kérheti.

Mert persze nem lesz itt halálbüntetés, súlyos jogi és erkölcsi műveletlensége okán lenne igénye Orbánnak a kivégzések törvénybe iktatására, de tudja, hogy nem teheti meg, ezért nem is akarja igazán.

Pontosan fogalmaz, amikor erről beszél: a halálbüntetés ügyét „napirenden kell tartani”. A lényeget mondta, kormányzásának mára egyedülivé lett értelmét és megmaradt képességeinek esszenciáját, a napirendtartást.

A menekülteknek megálmodott munkatáborokkal sincs ez másként.

A postaládákba közpénzen belehazudott kérdőívnek, ennek a minden emberiességi korláton átlépő elvetemült uszításnak is pont az lesz a sorsa, mint az eddigi nemzeti konzultációs levelezésnek. Nem lesz belőle semmi. Erre is lenne igény, persze, de a szögesdrótkerítés mögött dolgozó abúzált afgán gyereklányok és megkínzott szíriai ellenzékiek orbáni álomképe a humánum és a jóízlés mellett nemzetközi jogi és pénzügyi korlátokba is ütközik. Ezért nem tenni akar, csak napirenden tartani ismét. Napirenden tartani a legsötétebb ösztönöket, a szottyos indulatot, a megosztást és gyűlölködést, mert tudja, hogy ezekre, valamint az ezekhez szorosan kapcsolódó tudatlanságra és irigységre építve újra eljátszathatja a harcos hérosz szerepét. Mert azt hiszi, az áll jól neki. Meg hát más szerephez nincs neki tehetsége sem már.

Nem sajnálom érte, vigasznak is sovány, de az Orbán által gerjesztett harag és indulat alighanem az ő fejére száll vissza valamikor majd. Épp azoktól fogja megkapni a legerősebben, akik most szíves-örömest élik ki ösztöneiket az ő buzdítására. Számukra, a még maradt hívek számára ugyanis Orbán varázsát a cselekvőképességébe vetett hitük adja. Hogy frusztrációikból, dühükből a vezetőjük farag tetteket. De Orbán erre nem képes, kifogásai egyre gyengébbek, a bűnbakok száma is értelemszerűen fogyatkozik a második kormányzati ciklusban már. Harcosai viszont szemmel láthatóan kezdenek belefáradni a vég nélküli és soha meg nem nyerhető csatákba. Ezért az újabb indulatgenerálás eredménye nem az Orbánhoz való visszafordulás, hanem a nagy büdös csalódás lesz.

A pálya szélén közben már ott melegít az, aki Orbán napirendtartásának igazi haszonélvezője lehet. Akitől nem várnak még cselekvést, akitől elég még az ígéret. Aki, ha kell, enkezével aprítja a halálbüntetés bevezetéséhez elengedhetetlen bitófa alapanyagát és ráküldi kopaszra gyúrt betyárjait minden bevándorlóra szíves-örömest.

Az Orbán bűneit felsoroló majdani vádiratban ezért nem is a nyílt színi korrupció, nem a minősíthetetlen kormányzás, hanem a társadalmi morál alig jóvátehető pusztítása áll majd az első helyen.

A kérdést, hogy van-e lejjebb, ezért kell napirenden tartani.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!