szerző: Grecsó Krisztián    

Már az oviban rá lehet szokni. Ott még árulkodásnak hívják. Később nyalásnak.

Grecsó Krisztián | 2013. július 7.

Rettegés ez, nyilván. Egészen mélyről jövő kétségbeesés, ismeretlen vágyaktól, legyőzhetetlen erőktől. Hogy esetleg benne is.

Grecsó Krisztián | 2013. június 9.

A fontosság íze, fémes és mégis édes, aki egyszer megkóstolja, többé nem tud meglenni nélküle. A magyar ember így vagy úgy, de fontos akar lenni.

Grecsó Krisztián | 2013. május 12.

Egy apró templomban álltam idén húsvétkor, a Bükk lábánál, a Sajó partján. Isten (bel)vize elárasztotta a templomkertet, ezért elmaradt a feltámadási körmenet. Dagonya lett volna…

Grecsó Krisztián | 2013. április 14.

Lapzártáig nem találtam hírt róla, hogy Szaniszló Ferenc visszautasította volna a Táncsics Mihály-díjat.

Grecsó Krisztián | 2013. március 17.

A mi falunkból négy családot vittek el.

Grecsó Krisztián | 2013. február 17.

Szendergett a robogás, talán három nap is volt, hogy nem hasadt tovább. Csak a kazánra kellett rakni fát, nálunk még akadt, de lassan elég körülöttünk a telep, a szomszédok betüzelték…

Grecsó Krisztián | 2012. december 30.

A kilencvenes évek végén nyílt a falunkban az a temérdek kocsma, ami most lassan mind bezár. Nem kár értük, moroghat, aki nem jár arra, és persze részben igaza van, mert sok mindenért…

Grecsó Krisztián | 2012. március 25.

Ez a címe, egy kilencszáznegyvenegyes elemi iskolás bizonyítványban olvastam. Akkoriban ez a fontos szöveg az értesítők része volt, odanyomták a bizonyítványok utolsó oldalára; hasznos…

Grecsó Krisztián | 2012. március 4.

Nincs igazság, nincsenek tények, ez a világ érzékelések sorozata, mátrix. A tapasztalatlan magyar demokráciában pedig különösen a szívünkre hallgatunk; ahogy a régi, liberális Fidesz…

Grecsó Krisztián | 2012. február 12.

A vitát nem szereti a magyarok Istene, valamiért olyanra faragta a lelkünk, hogy a mély igazságérzetet, a heves akaratot, a lelkes tenni akarást örökös gyanúval szemléljük. A nehéz…

Grecsó Krisztián | 2012. január 22.

Kilencvenhat éves koráig nem járt a földeken túl. Ismerte a határt, az összes tanyát és dűlőt, a csatornákat és persze a falut, ami maga volt a teremtett világ. Mikor először…

Grecsó Krisztián | 2011. december 31.

Nem tudom, miért karácsonykor hiányzik a legjobban. Bor­­zalmas ünneplő volt, rossz modorú és hálátlan, ő nem vett aján­­dékot senkinek, cserébe senki figyelmességének nem örült.…

Grecsó Krisztián | 2011. december 18.

Vasárnap délelőtt van, és ha úgy akarta volna az Úr, hogy valamelyik alázatos magyar korba (volt olyan?) küld, akkor most a teremtő Atya előtt vallanám meg bűneimet, a mellemet döngetve,…

Grecsó Krisztián | 2011. november 27.

Nyáriasan könnyű idő volt minden­szentek napján, a csongrádi Tisza-parton vörösben és sárgában csárdásoztak a nyárfák levelei, ha ott futok, mindig azon gondolkodom, mihez is…

Grecsó Krisztián | 2011. november 6.

Emlékszem L. Simon Lászlóra, vékony, alázatos fiú volt, és fontos dolgokat csinált, akkor nyúlt a nyugati magyar irodalom hóna alá, amikor nagyon kellett. Aztán írta a kétségbeejtően…

Grecsó Krisztián | 2011. október 16.

Elsőáldozóként én vihettem a kelyhet. Benne Krisztus teste. Nagy tisztesség volt nekem, a családnak, mindenki látta, hogy sétálok át az ünnepi ostyákkal az úton.

Grecsó Krisztián | 2011. szeptember 25.

Régi barátommal álltunk a bogrács mellett, jó ha évente egyszer látjuk egymást, bugyogott a gulyás vörös leve, poharunkban könnyű rozéfröccs, és régi barátom (legyen innen: rb) azt…

Grecsó Krisztián | 2011. szeptember 4.